Szemre vétel

Gyönyörű, s a történet is!

Szép történet, de az a vörösbegy nálam tanulta a viselkedést! Ezt dokumentálni is tudom:

Segített ásni a kiskertben, még az ásónyelére is rászállt! Alig egy év múlva, egy házi-rozsdafarkú segédkezett a földforgatásban.

Ne haragudj, a fenti hozzászólásomba be akartam illeszteni két linket, de az inda rendszere nem engedi, de törölni sem lehet a hozzászólást!

Köszönöm a látogatást és a sok kedvencelést! Tudom milyen érzés, mikor ilyen bizalmi viszonyba kerülsz egy ilyen kis lénnyel! Ezt csak megfelelő viselkedéssel, plusz téli etetéssel, meg jó-adag szerencsével lehet elérni. A vörösbegyen kívül, egy házi rozsdafarkúval, meg egy fészkelő őszapó párral voltam ilyen bizalmi kapcsolatban.

Bár nem vagyok ornitológus, megpróbálom megfejteni a jelenséget. Mindkét madár(vörösbegy, házi-rozsdafarkú) a légykapó-félék családjába tartozik, vagyis rovarevők. Különben is a csőrük árulkodó, vékony, míg a pintyfélék (erdei-pinty, süvöltő, tengelic, zöldike, megy-vágó...) csőre erős, a mag-héjjak felbontására alkalmasak. Mivel télen a rovarevők nem jutnak táplálékhoz, ezért délebbre vándorolnak, ahol nincs nagy-hideg, nagy-hó és fellelhető némi rovartáplálék.
Gyerekkoromban, ahol én laktam, télen nem volt egyetlen vörösbegy, vagy házi-, de még kerti-rozsdafarkú sem! Számunkra ezek a madarak költöző-madarak voltak, alkalmazkodtak az élelemforrás változásához. Van egy másik fontos tényező is, mi emberek, a humánus viselkedésünkkel, szeretjük a madarakat(a színesebbeket még jobban) és télen egyre többen gondoskodunk az élelmezésükről. Nem tudom, hányan gondolnak a rovarevő madarak étrendjére, mert ezek, a napraforgó-magot, meg a kölest nem tudják hasznosítani! Én szoktam adni kevés főtt darált-húst, megmolyosodott dióbelet, tejben főtt rizst. A madáretetőnek úgy van értelme, ha a látogatók igényét megpróbáljuk kielégíteni. A rigók imádják a gyümölcsöket, és gondoljunk az ivóvízre is, amit télen nem is olyan egyszerű megoldani.
Na most, ha van egy ilyen beüzemelt madáretetőd, ahol a vörösbegy is jóllakhat, és nehogy azt hidd, hogy nem lesi meg, ki viseli gondját a terülj-terülj asztalkámnak! Ez a viselkedés forma, maga az alkalmazkodás, a hála!