Monumento a Vittorio Emanuele II

Hangulatos esti fotó !

Az a sok lépcső, míg feljut a zember az oszlopokhoz...

Római fotóiddal szép emlékeket ébrsztesz, bár csak néhány órát tölthettem a városban, igaz, azalatt térdig lejártuk a lábunkat. És köszönöm a szívecskéket.

Ide nem akartunk felmászni, de a Vatikánba elgyalogoltunk. Nem innen, hanem a Termini pályaudvartól ...

franczk: Nem jár vonat a Vatikánba? Szörnyű elmaradott hely lehet...

Hogy vonat jár-e a Vatikánba, azt nem tudom, de más egyéb tömegközlekedési eszköz igen. Sőt taxi is, de költöttünk volna rá kemény valutát? Spóroltunk ...

Termini....2005. április 7.-én érkeztünk a repülőtéri vonattal pályaudvarra, II.János Pál pápa temetése előtt egy nappal. (Véletlen volt, mert fél évvel előtte rendeltük meg a fapados repülőjegyet és szállást, halálakor meditáltunk érdemes-e utazni a tévében látott óriási népvándorlás miatt) Mint később kiderült, jól jártunk, mert a város szinte üres volt péntek-szombat-vasárnap, mindenki a Vatikánban zsúfolódott.
A város tele volt a gyász szertartásra érkezett minden rendű-rangú emberrel és természetesen rendőrrel. (Az Angyalvár előtt a folyón motorcsónakos rendőrök álltak, cirkáltak)
A pályaudvaron haladtunk, amikor az előttünk siető öltönyös férfi ruházatából kiesett egy baromi nagy stukker, és csúszott a kövezeten. A pasi nem zavartatta magát, felkapta, betette a háta mögé a nadrágjába, 'oszt jó napot. Nem tudom kiféle volt, de hogy nem Ali Agca, az biztos. Hiszen már késve érkezett volna :-)

A városnéző séta nyilván csak gyalogosan lehetséges. De amikor még megtehettük az utazást, a barátainkkal már a reptéren megvettük az ötnapos, vagy hetes bérletet és hamar a tervezett célhoz juthattunk. Párizs szinte összes metróján utaztunk a látnivalókhoz...

Az előbbi aranyos történet. Az utóbbihoz annyit, hogy nekünk csak néhány óránk volt, hogy Rómában nézgelődjünk, ezért nem akartunk közlekedésre költeni ...

Ja, és akkor még nem volt fényképezőgépem, különben a felét se láttuk volna annak, amit így sikerült megnézni.

Én is ilyen későn érő típus vagyok a fotómasinát illetően (leszámítva a gyermekkori 16 képes Pajtás gépet) Akkor még filmes gépem volt és csak az albumomban lapozgathatok az emlékek közt. Olyan technikával meg nem rendelkezem, hogy a papírképből pixeles képet készítsek.

Egy levelezőlap méretű fényképet elég jól lehet digitalizálni. Egy A4-es lapszkenner nem olyan borzasztóan drága ...

Szintén jól sikerült esti kép.