Rendőrjárgányon

Eszembe jutott Romhányi József remek verse:
A teve fohásza.

Monoton
üget a süppedô homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szemekkel kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentô messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:


- Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet - vert vederbe
feltekerve - nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!


S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.

Tacsi! Nagyon jól szórakoztam, még nem ismertem ezt a versét Romhányinak.
Én is a Frédi és Béni rajongója voltam. Imádtam nézni.

Ági, bukkig: ez a vers Romhányi: Szamárfül című verses kötetében jelent meg. Tele van hasonló zseniális versekkel. Én is imádom Frédi és Béni szövegelését, állítólag jobb, mint az angol eredeti. Nem tudom megítélni, mert annyira jól azért nem tudok angolul, hogy erről véleményt mondjak. Legközelebb vinelandjutkát kérdezem meg erről.....

bukkig: remek képedről ez a vers ugrott be nekem.