DSC 2257 Canterbury katedrális

Az Anglia délkeleti csücskében fekvő Canterbury város híres katedrálisa az anglikán egyház központja és a canterbury-i érsek székhelye. Sok-sok évszázaddal ezelőtt épült, de még ma is uralja a városképet, nagyobb házakat nemigen emeltek azóta sem a településen.
Anglia nem sokkal a reformáció megjelenése után, a XVI. század első felében szakított a Vatikánnal (s ekként a hivatalos katolicizmussal), s hozta létre saját államegyházát, amelynek mindenkori feje maga az uralkodó lett. VIII. Henrik az anglikán egyház megalapításával egy időben feloszlatta a szerzetesrendeket, kiárusította az egyházi vagyont, ugyanakkor a katolikus szertartások tulajdonképpen változatlanul maradtak, az „új hit” pedig nagyban elősegítette a Biblia (és a Szentírás tanainak) angol nyelvű elterjedését.
Nagy Szent Gergely pápa 597-ben küldte el Szent Ágostont (aki nem azonos a Vallomások szerzőjével) Canterburybe, hogy az embereket térítse át a kereszténységre. Nem sokkal később elkezdték építeni a mai katedrális elődjét, amely 1067-ben a tűz martaléka lett,A mai gótikus stílusú épület ennek a módosításával, bővítésével alakult ki.
A Canterbury-székesegyházban található az 1170-ben meggyilkolt Thomas Becket (Becket Tamás) ereklyetartója is. A mártíromságra jutott Becket előbb II. Henrik kancellárja és barátja volt, aztán érseke és ellensége, akit végül a király lovagjai öltek meg: halála után a katedrális fontos zarándokhellyé lett, mint azt Chaucer: „Canterbury mesék” című művében is olvashatjuk. Mint építészeti műemlék, 1988 óta a kulturális Világörökség része, a Szent Ágoston-apátsággal és a Szent Márton-templommal együtt. de a normannok hamarosan újjáépítették. A mai gótikus stílusú épület ennek a módosításával, bővítésével alakult ki.
A Canterbury-székesegyházban található az 1170-ben meggyilkolt Thomas Becket (Becket Tamás) ereklyetartója is. A mártíromságra jutott Becket előbb II. Henrik kancellárja és barátja volt, aztán érseke és ellensége, akit végül a király lovagjai öltek meg: halála után a katedrális fontos zarándokhellyé lett, mint azt Chaucer: „Canterbury mesék” című művében is olvashatjuk.
Mint építészeti műemlék, 1988 óta a kulturális Világörökség része, a Szent Ágoston-apátsággal és a Szent Márton-templommal együtt.