Temperával

Szuper!
Így láttam Apósomék kertjéből 4 éven át, amíg fiatal házasként Zsámbékon laktunk.
Képzeld, egyetlen fotóm nincs róla, hiszen mindig ezt láttam.
A gyerekeket babakocsival toltuk fel a "Romi"-hoz vagy a zárda felől, vagy a temetőhöz vezető meredek úton.
Nyári estéken sógorommal felfutottunk a romhoz, másik oldalon le és a szőlők közt a mányi focipályáig és vissza.
"Tisztelegtünk" Végh Antal írónak, aki akkor a csapat edzője volt. ...majd megírta a Miért beteg a magyar futball c. könyvét.
Ennyit hozott ki első látásra a temperás klassz festményed!

A család jó barátja volt a ma is élő Borus Feri bácsi, aki a Lámpamúzeumot létesítette sok éves országos padlásjárása során beszerzett lápákkal.
Gondolom jártál a múzeumában.

Balla Béla:Igencsak élemedett korban vagyok, lassan minden lépésnél potyog a fogam, 'oszt feledékeny is vagyok.
Így aztán már nem emlékszem, milyen volt a templom lánykorában ;)

...de az borzasztó, hogy volt az a pénz, amiért engedélyt kapott a piros cserepes ház a tájrombolásra.