_
067
  • 2011. aug. 28.
  • 248
  • 6
  • 5
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Aktaszty felett a hegyekben (3000-3400 m magasan)
Juhnyáj

baribari   2011. szeptember 26.

Bizony! :))
Nagyon szeretek birkákat fotózni, sajnos, ritkán találkozom velük. És két bajom van fotózásnál: általában a feneküket fordítják felém, valamint félek a kutyáktól, pedig ahol birka van, ott kutya is...

tacsifoto   2011. szeptember 26.

Ráadásul nem is akármilyen kutyák. Nekem van egy fotóm egy fajtiszta Közép-ázsiai juhászkutyáról. Mikor fényképeztem, ott volt a gazdija is, ő állította be nekem úgy, hogy a fajra jellemző vonások lefotózhatók legyenek. De bizony örültem, hogy erős drótkerítés, sőt még egy mély árok is volt köztem és a kutya között.....Hívott a gazdi, hogy menjek be fotózni, de nem mertem, mert 5 ehhez hasonló kutya volt ott....

http://indafoto.hu/tacsifoto/image/9891295-c5bcb4ca/42...

baribari   2011. szeptember 26.

Nekem a legrosszabb élményem Erdélyben volt. Fenn az országútról fényképeztem a hegyoldalban, messze vonuló birkanyájat. Az esztena lenn volt a völgyben. A kocsi mellett álltam, és egyszer csak megjelent 2 méterre tőlem egy hatalmas juhászkutya, lopakodva-vadászva... Láthatóan be akart cserkészni, se ugatás, se jelzés, csak ugrásra készen osont felém. Centiken múlt, hogy be tudtam ugrani a kocsiban, és bevágni az ajtót.
Álmatlan éjszakákon néha még eszembe jut a rám vadászó kutya..... Brrrrrr.

tacsifoto   2011. szeptember 26.

Hát igen, el tudom képzelni, mit éreztél. Ezek a kutyák nem csak medve és farkas ellen védik a nyájat, de a rossz szándékú emberek ellen is. Így aztán mindenki gyanús nekik, aki megáll és a nyájat nézi. Engem egyszer az erdő szélen két hatalmas dobermann kényszerített futásra. Leálltam az útszélén és gombásztam az út szél erdősávban. Arra figyeltem fel, hogy valaki messziről üvölti felém, ugorjon be a kocsijába. Mint egy őrült odarohantam a három méternyire tőlem lévő kocsimhoz, remegő kézzel alig bírtam kinyitni és az utolsó pillanatban csaptam magamra az ajtót. A kutyák mindaddig ott acsarogtak, míg oda nem jött a gazdájuk és pórázra vette őket. Én már ki sem szálltam a kocsiból, csak úgy szóltam ki, hogy tudja-e, az erdőben csak pórázon vezetett kutyával lehet tartózkodni. Örüljön, hogy nem lövik le a kutyákat a vadőrök. Még neki állt feljebb.
Pedig ezek nem is juhászkutyák voltak.....

Kedvencnek jelölték
Albumokban