Orgonasíp

....ez az utca az Ilona, egy meglehetősen hosszú, egyenes utca, a Fő utcáról a Kis-közön felballagva elég volt a sarokra érnem, már fütyültek a srácok, adták a drótot egymásnak, hogy megérkezett, itt van a "Pesti Erzsi"...aztán reggeltől estig ment a játék, az árok ugrás, az adj király katonát kifulladásig, míg Gizimamám (Anyukám húga)ki nem jött és ágyba nem parancsolt. Emlékszem, olyan aranyos volt, amikor serdülni kezdtem, és az utcából a Gyari megkérdezte, hogy vihetne e egy körre az új motorjával, természetesen egy határozott és éles NEM! volt a rövid válasz, nekem meg azt mondta, majd bevisz a kukoricásba és jól megver!Hát nem aranyos?! :-))

Nagyon szépen megköszönöm, hogy velem utaztál, remélem lesz még rá alkalmunk! Jó éjszakát, mindjárt zárok. Végre!!! :-))

Irénke, ezt nagyon szépen megfogalmaztad. Köszönöm szépen. :-))
Igen Gizimama most is ilyen, bár szegény a cukrától szinte 100%-ban vak, de még talpon van és a számtalan betegsége ellenére próbálja a kis életkéjét rendben tartani, mi is segítünk Neki, amennyi tőlünk telik természetesen, a gyógyszereit minden hónapban Dávid adagolja ki számára, a nagyobb dolgokat haza hozom kimosni, most voltunk Nála egy nagyobb takarítósra Jóskával....szegény nagyon magányos, nem született gyermeke, mindig azt mondogatta, itt vagy Te nekem Erzsikém, még ha csak a nyári szünidőre is, szegénykén nem gondolt a jövővel a ráváró borzalmas magányossággal.... :-(((