Tekintet

...csak nem! Én,- ha szabad szubjektív véleményt formálnom - azt olvasom ki ebből a képből, hogy egy reggeliző asztalnál ül két ember, akik valami módon összetartoznak (a rosszabbik esetben házasok), ezt egyes egyedül a nő (hogy mehettem én ehhez az emberhez hozzá) tekintetéből olvasom ki.
Beleérzés, ebben elég jó vagyok, higgy nekem!

...látod, ennyire egyszerű, mindenki a maga szemszögéből látja és láttatja a pillanatot...
...meg aztán, kérdem én, nem elég komoly dolog az, ha élete delén egy meglett férfiú, bujkálni kényszerül élete párja elől, fel nem vállalva azt a szerencsétlen másikat (akinek most is ki tudja mi nem jár a fejében)...az élet, az élet az igenis meglehetősen komoly pillanatokat képes produkálni s dőreség nem komolyan venni azt!


...ez a kis túlsúlyos pondró meg előbb, utóbb úgy is feldobja a papucsát az állandó bujkálás és hazudozás eredményeként. Vagy, legyen olyan korrekt, hogy mindkét fél előtt tisztázza a helyzetet. (Na igen ez volt most az okoskodó elmélet, viszont az élet, - mint nagy rendező a mindennapok színpadán -, egész másként mozgatja adott pillanatokban a bábokat.)

A film kedvenceim egyike, David Hemmings nem kevésbé....viszont a szövegtől megremegett alattam az amúgy is ingatag forgós székem, az optikusok meg alant összesúgtak, vajon mit sikongat ez a nőszemély ott fennen egymagában.....ne tedd ezt velem!

..sebaj, helyben vannak, majd csak visszakalibrálják egymásnak!

...egy ugrás vissza a szereposztóhoz...a döbbenet a férfi arcán: - és itt ráadásul még fizetnem is nekem kell!

..tessék szépen beszállni a forgatókönyv írásba, nem csak a pálya széléről drukkolni!
Anna ma szabadnapot vett ki, már Ő sem bírta tovább! :-)))

....na erről én is regélhetnék, de már ahhoz sincs lelkierőm.....a hivatalok packázása kiszívta belőlem az össz. energiatartalékomat... falak, falak, mindenütt falak, kevés vagyok én ehhez!!! :-((

De a szurkoló kedved, azért ne lanyhuljon, hajrá!!!! :-)))

....még mindig semmi!!! :-((

Köszönöm, de nem az én műfajom.