Dombormű

Ide jártam oviba egy rövid ideig ész szerettem volna már rég megmutatni Józsefemnek. A legtetején voltunk és képzeld, olyan sok mindenre emlékezek, pedig csak három éves voltam. Ha felnézel láthatod, hogy kis nyílásokkal tűzdelt mellvéd veszi körül a tetőrészt, ott belül volt egy nagy platz , az volt a mi játszó és sétáló helyünk, tisztán emlékszem, hogy pipiskedve, de ki-ki lestünk azokon a nyílásokon.
Aztán jött a diftéria járvány és sikeresen el is kaptam, a kórház után édes szüleim már nem is vittek vissza, Édesanyám inkább otthoni munkát vállat (két égi veszedelem testvérpárra felügyelt napközben) csak, hogy velem lehessen. Még a gőzölgő kakaó és a jellegzetes linóleum abrosz illata is itt van az orromban....pedig nem most volt! :-)))

...az mind semmi, de még szerelmes is voltam egy Bihari Sándor nevű kisfiúba, és megszakadt a szívem, ha a csendespihenőben más kislány mellé kerűlt az ágyacskája (amolyan kemping ágy féle volt), tényleg hihetetlem ez az emlékezet dolog, mennyi minden elraktéározik és akár egy dallam, vagy egy illat is képes felszínre hozni régvolt dolgokat.....

....a srácnak nem volt semmi esélye, ugyanis nem Ő volt megírva Neked a nagykönyvben...:-)))