Érdi nyár.

Nénikém kapujának dőlve éppen ábrándozok valamin....

Tedd csak fel, alig várom! Én még 15 évesen is javában fehér térdzokniban jártam és séta közben fogtam Anyukámék kezét...mennyit változott azóta a világ. :-))

...ki tudja már, a fotómasina akkoriban is igen jó barátom volt, imádtam, ha Apukám fényképez...lehet, hogy csak összekülönböztem éppen a háttérben látható unokatesóimmal, ki emlékszik már arra...:-))))

...igaz lehet, mert ezidáig nem túl sok fotót láttam Rólad, a legemlékezetesebb, az ahol ételt (v.tejet?) osztasz valamely megmozduláson.....itt az ősz, közelednek az ünnepek,meglehet hamarosan láthatom a mi "kiküldött" munkatársunk hiteles tudósításait....:-))

...vagy úgy, pedig szerintem vannak és főleg voltak kiemelkedő dokumentalista fotósok, hiszen ez maga az élet, megmutatni a valóságot, ahoz kell csak igazán elhivatottság, empátia, lángoló tűz...mondhatni kakaó. :-)))