A maratonfutó magányossága

anna schwelung 2016. január 18.

21 kilométert 2:50 perc alatt tette meg a helyenként jeges, havas, néhol latyakos területen fagypont körüli hőmérsékleten...

Hermi 2016. január 18.

Gratulálok neki a teljesítményhez, ebből is látszik, hogy nem csak az ideális alkatúak képesek nagy dolgokat véghezvinni!

anna schwelung 2016. január 20.

Igazad van! Nagy gratulációt érdemel!

Hermi 2016. január 20.

Végül is ülhetett volna egy tál chips mellett a TV előtt is... De inkább kimozdult, le a kalappal!

anna schwelung 2016. január 21.

A chipsadó idején??

Hermi 2016. január 21.

Akkor egy tál új közétkeztetési törvénnyel az ölében...

anna schwelung 2016. január 21.

Juuuuj, ez fájdalmas volt :-D

Hermi 2016. január 21.

Nem én találtam ki sem a törvényt, sem az eszement benne foglaltakat...

anna schwelung 2016. január 25.

Unokám is tudna mesélni a törvényhozó bácsiknak a napi megvalósításról...

Hermi 2016. január 25.

Bocs, bunkó leszek: de ő, ők ott senkit nem érdekelnek....

anna schwelung 2016. január 25.

Nem Te vagy a bunkó!....hanem ők!

Hermi 2016. január 25.

Nos, ettől még nem jobb a helyzet... Jobb lenne, ha csak én lennék bunkó, ők meg a szakértelem csúcsán állnának...:-(

palhaziedit 2016. január 28.

Köszönöm. én vagyok a képen, bár magányosnak nem éreztem magam és ennek a Félmaratonnak egy hosszabb lélegzetvételű sztorija van, amit lehet lassan megírok :-)

anna schwelung 2016. január 28.

Köszönöm az észrevételt! ...és egyben gratulálok a teljesítményedhez. Melynél már volt jobb is, mint olvashattam a Zúzmara fb. oldalon.

palhaziedit 2016. január 28.

Nem kritikai észrevétel volt, a kép címe aranyos és tényleg illik a képhez :-) egyébként köszönöm és a kedves szavakat is :-)

Hermi 2016. január 28.

Kedves Edit: gratulálok az eredményedhez, még akkor is, ha esetleg volt jobb! Mivel nem vagyok fenn a fb-on, nem ismerhettelek meg jobban, de ez a kép meggyőzött, hogy nagyszerű ember vagy!! Üdvözöllek!

palhaziedit 2016. január 28.

Kedves Hermi! Nagyon köszönöm. Most már ide is beregisztráltam, sőt sikerült megírnom a Zúzmaráról a blogomat, ha érdekel ide másolom a linkjét: http://zuzmara-megcsinaltam.blog.hu/
Ebből talán kiderül miért is volt ez életem egyik legnehezebb félmaratonja :-)

anna schwelung 2016. január 28.

Idézet a blogból:"...lassan a 6 kilis táblához érek, már csak egy nagyon kicsi van hátra, már mindjárt beérek. Tudom már alig néhányan vagyunk a pályán, de nem ez számít. Az számít, hogy megcsinálom...."
A fotó (bal felső sarokban a 6 km. tábla) abban a pillanatban készült, amikor ezek a gondolatok fogalmazódtak meg benned!
Köszönöm a blogbejegyzést! Van rólad másik fotó is, melyhez szívesen csatolnám ezt az önvallomást a fotelszurkolók részére okulásképpen, hogy vasakarattal mindent meg lehet csinálni.
Mivel a címet "aranyosnak" tartod, már nem is változtatnék rajta, hiszen amit szerettem volna vele ábrázolni (zord időjárás, veszélyes pálya, színkontraszt, 1 futó a kétezerből, "Fuss te is" felirat)minden a képen van.

palhaziedit 2016. január 28.

Persze egész nyugodtan :-)

Hermi 2016. január 28.

Kedves Edit!! Nem hordok kalapot, de a világ összes kalapját megemelem előtted, igen, MEGCSINÁLTAD, remek hölgy vagy!! Csak gratulálni tudok, a "korlátozó tényezők" ellenére végigmentél, nem adtad fel!!! De kérlek, a következő futásig tényleg várd ki a gyógyulást, a párod pedig remek ember!!
Bocs, hogy beleszóltam Annával folytatott beszélgetésetekbe, de mivel vele ejtettünk pár szót az ő képéről, úgy éreztem, hogy szólnom kell...
Mielőbbi teljes gyógyulást és hajrá a következő futáson!!!

palhaziedit 2016. január 28.

Semmi baj Hermi. Köszönöm a kedves szavakat :-)

anna schwelung 2016. január 28.

Hermi: Dehogy szóltál bele a beszélgetésbe! Hiszen a fotó alatt már váltottunk szót közel sem ideális feltételek közötti versenyről, egymás közt gratuláltunk Edit eredményéhez.
Sajnos kevesen olvassák a fotók alatti kommenteket,de erről mi már váltottunk szót néhányszor. Azért kértem Editet, hogy használhassam a blogot az alábbi fotóhoz, ahol Szilvio arcán látszik a körülmények okozta gyötrelem. Aki 2:49:11 alatt szintén teljesítette a félmaratont. Továbbá egy másik, feltöltésre váró zúzmarás fotóhoz szeretném mellékelni az igen tanulságos önvallomást. Ez a fajta tömegsport nemcsak az UFOK-ról szól, hanem valamennyi résztvevőről, aki versenyről versenyre megméretteti magát, elsősorban a saját adottságaihoz, az előző eredményeihez viszonyítva.

Hermi 2016. január 28.

Anna: Nagyon jó ötletnek tartom, hogy más fotók alatt is megjelenjen Edit írása, hiszen hasonló képek láttán sokan csak nyomnak egy szívecskét és továbblapoznak... sokaknak nem ér el a tudatig, hogy mennyi küzdelem, akarat és életigenlés van az arcokon, az izmokban és a tudatban...
Szilvió arcán valóban emberi kínok és érzések vannak, így ketten pedig nagyszerű példaképek lehetnének a fotelben ülőknek! Mégis nekivágnak, mégis megcsinálják!!!

anna schwelung 2016. január 28.

palhaziedit: A Zúzmarás albumom - mint valamennyi maratonos, vivicittás is - fotóin keresztül szeretném megismertetni az indafotósokkal, rajtuk keresztül a nagy nyilvánossággal milyen körülmények közt teljesítik a távot.
Ezért keresem mindig a kedves őrülteket, akik a maratoni távot rubik kockaként, vagy bányamentő felszereléssel, babakocsival teljesítik, netán nászútján teljesíti a távot. Továbbá azokat a sportolókat, akik a többséghez képest eltérő adottságokkal rendelkeznek, és mégis teljesítik a maguk elé tűzött célt.

anna schwelung 2016. január 28.

Hermi: Nini! Még egy magányos futó :-) Ajánlom figyelmedbe:

Hermi 2016. január 28.

Anna: :-)) Köszönöm, ebből is látszik, hogy nagyon figyeltél és minden körben fotóztál!:-D Hajrá Edit!!

Somogyi Erzsébet

Somogyi Erzsébet 2016. október 14.

Valóban le a kalappal Edit előtt.
Gratulálok és jó egészséget kívánok a további futáshoz!

anna schwelung 2016. október 15.

Erzsébet:
Azt hiszem innen is gratulálhatunk, hiszen Edo az idén többek közt részt vett a 220 km.-es ultrabalatonon és a Spar Budapest maratonon is!

palhaziedit 2016. október 15.

Nagyon jól esnek a kedves szavak! Köszönöm. Igen indultam több versenyen, sajnos félmaraton a zúzmara után nem jött több össze a vivicitán felvett a busz a K&H-n más futott helyettem mert én az előző nap utasként balesetet szenvedett akkor még kómában fekvő az óta szerencsésen felépült nagyfiam mellett voltam. De bekerültem az UB-n egy csodás csapatba akikkel már a 2017es UBra készülünk. Sajnos nem javul a tempóm és szenvedős a futásom, szinte vágyálomnak tűnik egy 6-6 és félperces kilóméterátlag, de a futás szerelem és olyan szerencsés vagyok hogy idén futottam párban félmaratont a párommal és most a spáron maraton váltót családdal, a párommmal a lányomnal és a barátjával UB-t 7 csodás barátnővel, de jártam Szálkán egy nem mjnden napi terepfutóversenyen, drukkoltam az Iron Kidsen a kisfiamnak és a párom lányainak akiket én vittem és fertőztem meg a dutással. Futottam esőben barátokkal kis helyi versenyen, napsütésben kus szervezésű emlékversenyen 5kilóméteren utolsóként célbaérve de nem deladva, majd rá fél órával a kisfiammal a lányommal a párommal csaláfi váltót futva (picit belehalva

palhaziedit 2016. október 15.

De a családért mindent megtéve 6. még oklevelet érő helyezést elcsípve a kisfiam nagy örömére. Szóval sok szép futóélménnyel gazdagodtam és bár néha el akarok menekülni a magányos egyedül futók világába, de a barátok és a család nem hagyja. Amikor az email értesítés jött a hozzászólásokról úgy éreztem el kell mondanom mennyire jól esik mennyi erőt ad a folytatáshoz.
KÖSZÖNÖM!