Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot
Hát nem csodálom.
Én sem vállalnám, bár engem könnyedén porrá lehetne verni. Utoljára kb. 15 éves koromban sakkoztam a barátnőm édesapjával....állandóan ripityára vert, de tűrtem, mert olyan jó sztorijai voltak Szibériáról (ott volt hadifogságban)
Bevallom, csak a lóugrást ismerem. Meg sem próbáltam az ismerkedést a sakkal.
Én gyerekkoromban nagyapám háborús történeteit hallgattam Lembergig - ahol jobb karját dundun golyó érte - és vissza. Sokáig nem értetem miért vitte magával a "bornyút" ilyen helyre, miért nem hagyta a tehén mellett...
anna, attól félek, én még a lóugrást sem nagyon ismertem, de ez Jani bácsit abszolút nem zavarta a szibériai fogságának elmesélésében....
És milyen különös a sors! Az 1970-es években a neurológiára kerültem (családi okokból kifolyólag végtelenített sírógórcsőt kaptam) és ezt a sakkozó Jani bácsit súlyos agyvérzéssel az osztályra hozták. Mihelyt megtudtam lementem hozzá és a kezét fogtam mindaddig,amíg... örökre el nem aludt. A családja csak másnap reggel értesült. Ő is adott nekem, mert ez alatt elmúlt a végtelenített sírógörcsöm. Rájöttem, hogy maga az élet a legfontosabb dolog. Minden más megoldható, vagy elviselhető. Ennek most éppen 40 éve.
anna schwelung
anna schwelung 2014. november 12.
:-)))
Nem lehet, hogy a piros lámpásárnyékot kedvencelted, és ezt még nem "szívlelted" ?
tacsifoto
tacsifoto 2014. december 02.
anna, lámpással keresed a sakkpartnert?
anna schwelung
anna schwelung 2014. december 03.
:D :-D
Már nagyítóval sem találok, amióta első lépésként rajzszöget teszek a székükre...
tacsifoto
tacsifoto 2014. december 03.
Hát nem csodálom.
Én sem vállalnám, bár engem könnyedén porrá lehetne verni. Utoljára kb. 15 éves koromban sakkoztam a barátnőm édesapjával....állandóan ripityára vert, de tűrtem, mert olyan jó sztorijai voltak Szibériáról (ott volt hadifogságban)
anna schwelung
anna schwelung 2014. december 04.
Bevallom, csak a lóugrást ismerem. Meg sem próbáltam az ismerkedést a sakkal.
Én gyerekkoromban nagyapám háborús történeteit hallgattam Lembergig - ahol jobb karját dundun golyó érte - és vissza. Sokáig nem értetem miért vitte magával a "bornyút" ilyen helyre, miért nem hagyta a tehén mellett...
tacsifoto
tacsifoto 2014. december 06.
anna, attól félek, én még a lóugrást sem nagyon ismertem, de ez Jani bácsit abszolút nem zavarta a szibériai fogságának elmesélésében....
És milyen különös a sors! Az 1970-es években a neurológiára kerültem (családi okokból kifolyólag végtelenített sírógórcsőt kaptam) és ezt a sakkozó Jani bácsit súlyos agyvérzéssel az osztályra hozták. Mihelyt megtudtam lementem hozzá és a kezét fogtam mindaddig,amíg... örökre el nem aludt. A családja csak másnap reggel értesült. Ő is adott nekem, mert ez alatt elmúlt a végtelenített sírógörcsöm. Rájöttem, hogy maga az élet a legfontosabb dolog. Minden más megoldható, vagy elviselhető. Ennek most éppen 40 éve.