Egyszer csak, mint a mesében, majdnem egy hónapos locsolás kimaradás után, megnéztem, hogy másod Katuczom mint csinál, él-e, vagy???? És??? Ezekkel a csodás virágokkal ajándékozott meg. Mikor Katuczomnál jártam, hajdanán, láttam, hogy milyen csodás körbe-körbe futó szépsége van. Kértem egy icike-picike hajtást, azzal kaptam meg, hogy de huzatban nem lehet és nem biztos, hogy életben marad. Vízbe tettem és lestem, mikor lesz már gyökere. Az első icike-picike gyökérke láttam előkaptam a nagy földdel teli cserepet, onnan a konyhasarkából és szépen beletettem. Kitettem "örök" helyére és ismét vártam. Telt-múlt az idő és látom a föld megmozdult, kidugta fejecskéjét - úgy gondoltam - a Katuczom, mert,hogy első pillanattól fogva ezt a nevet kapta. De látom ám, a kis ágacskán, amely gyökeret vert egy rügyecske bújik elő. Aztán még egy, közben a földből kibújtnak már két levele, majd három és egyre-egyre több. Nem értettem, most akkor melyik a Katuczom, a rügyes-levélkés, vagy a földből sarjadzó. Még egy kis idő eltelt mire megfejtettem mi bújt ki a földből és miért is nem Ő Katucz. Rövidre fogva a szót oly nagyra nőtt Katucz, hogy ketté vettem, láttam nem szereti ezt gyökere ...de bizony mostanra kiderült nagyon boldog nálunk a másod-Katucz és tényleg szereti a kínzást a hoya. Mert a tudós könyvekben megnéztem, a huzattól óvás mellett még mit nem kedvel, hát kiderült, hogy a vizet csak módjával adagold, és túl nagy cserépbe ne ültesd, mert ez csalja elő belőle a gyöngy fehér, illatozó csillag-alakú édes kis virágokat.