A himba törzs egy félnomád pásztornép Namíbia északi részén, a Kunene régióban. Egyike azon kevés afrikai bennszülött csoportnak, akiknek sikerült megőrizniük eredeti életmódjukat; önfenntartóak, és többségük a külvilágtól elszigetelten él. Különös ismertetőjelük a nők bőrének és hajának vörös színe, amit egy okker, zsír és növényi anyagok keverékéből előállított kenőccsel érnek el. A himbák számát ma 20 000 és 50 000 közé teszik. Kultúra:A himba törzsi szerkezet különlegessége a kétoldali leszármazás: a törzs minden tagja két klánhoz tartozik, az apáéhoz és az anyáéhoz. A klánt a legidősebb férfi vezeti. A fiúk az apák klánjában élnek, és a feleség a férj klánjába költözik, de az állatok és más értékek öröklését az anyai klán határozza meg: a fiúk nem apjuk, hanem anyai nagybátyjuk javait öröklik. A kétoldali leszármazás nagyon ritka; antropológusok szerint rendkívül nehéz életkörülmények között alakul ki, ahol előnyt jelent, ha válság esetén az egyén két különböző, más területen élő csoportra támaszkodhat. A himbáknál emellett az állatállomány belterjességét is csökkentheti: tabuk tiltják, hogy a klán tagjai bizonyos színű vagy mintázatú állatokat birtokoljanak, az ilyeneket el kell cserélni egy másik klánéval. Vallásuk is a kétoldali leszármazáson alapul, és az apai klánokban gyakorolják. A himbák egy távoli teremtőben hisznek, akinek a segítségét csak az ősök szellemeinek közbenjárásával lehet elnyerni. A szertartásaik szent tüzek köré összpontosulnak, amelyeket az ősök sírjain gyújtottak, és az apai klán vezetőjének családi tűzhelyében őriznek. A síroknak a viták rendezésében is szerepe van: az legeltethet egy adott területen, akinek több és régebbi ősének van ott sírja.