Ragyogj, Manaslu!

A képnek van egy kis története is: az esti teázgatás után, még nagyon hajnalban, bármennyire is nem akaródzott kibújni a meleg hálózsákból, meg kellett látogatnom az árnyékszéket. Ekkor vettem észre az előző este még felhőkbe burkolódzó Manaslut, amit most a hajnal sápadt fényei világítottak meg. Nem volt nagy durranás, de gondoltam, néhány kattintásért megéri visszaballagni a gépért a szobába. Kattintások megvoltak, aztán körbe néztem valami további célpontért, akkor vettem észre mögöttem a zászlórúdnak használt kiszáradt fenyőfán álmosan pislogó varjút. Mindjárt célba is vettem, lett belőle egy sziluett-kép. Közben belém villant, hogy meg kellene próbálni a varjút belekomponálni a hegyes képbe. Amíg ide-oda mászkáltam és a gépet állítgattam, a nap is tette a dolgát, sugaraival szintén becserkészte az én célpontomat is. Fél perc alatt, amíg próbáltam kiagyalni a legjobb beállítást a gépen, az események felgyorsultak, és a csúcsa után az egész hegy izzani kezdett, vele együtt bennem is az izgalom...volt egy olyan érzésem, hogy sikerül megcsinálni a túra legjobb képét. Ez az érzés még mostanáig sem hagyott el :-)