Zsigmondy Vilmos országgyűlési képviselő értekezése a KTTP rákosi "Drasche-féle" téglagyárról. (1881) „Az agyagiparral foglalkozó szaklapok a hetvenes évek elején egy új téglakészítési módot, t. i. az agyagnak száraz úton való sajtolását ismertették meg. Ezen új gyártási mód az angol kőszénbányáknál vette eredetét, a hol a bányákból a kőszénen kívül egyszersmind nagy mennyiségű agyagpala is kiszállíttatván, arra törekedtek, ezen agyagpalát a bányatelepről szükségelt téglagyártására felhasználni. Az agyagpalának keménysége és szívóssága egyrészt, és helyszűke másrészt, mely sem a téglavetést, sem a szárítópajták felállítását meg nem engedé arra indították az illetőket, hogy a bányából kiszállított agyagpalát közvetlenül törőhengerek és gönyőkövek segélyével összeaprítsák és az így nyert anyagot nagy nyomás alkalmazása mellett formákba sajtolják. Az ezen úton előállított nyers tégla szárítására nem lévén többé szükség, az közvetlenül a formákból elhelyeztethetett az égető kemencébe. Dacára annak, hogy az így előállított tégla repedezett konglomeratszerű alakot nyert, a közelben fekvő helyek igényeinek – a rendesnél valamivel erősebb égetés mellett – tökéletesen megfelelt ugyan, de a nagyobb távolságba való szállítást nem engedte meg. Habár kétség nem lehetett, hogy közönséges tégla készítésénél ezen új módszer alkalmazása előnyös nem lehet, mit az ez irányban megindított kisérletek csakhamar igazoltak is, míndamellett sok tekintetben felette fontosnak tűnvén az ügy, a kisérletek egy új hosszú sora lett a rákosi gyárban megindítva. És az eredmény a várakozásnak fényesen megfelelt. A kisérletek világosan kimutatták, hogy a sajtolt tégla repedései csak akkor állanak elő, ha a nyomás gyorsan eszközöltetik. Az előkészített apró anyag hézagai sok levegőt tartalmazván, s ez gyors sajtolás mellett összenyomatván, a nyomás megszüntével újból expandál, mi repedésekre szolgáltat alkalmat. Ha ellenben a nyomás csak is olyan lassusággal eszközöltetik, hogy az anyagban lévő levegőnek ideje marad elillanhatni, akkor a sajtolt téglában repedésnek még csak nyoma sincsen. Magától érthető, hogy az ilyen módszer mellett a termelés csak igen csekély lehetvén, az csak is oly gyártmány előállításánál alkalmazható, melynek ára a közönséges tégla árát többszörösen túlhaladja.” „1938-tól tehát a gyár keletkeztétől elkezdve egészen 1873-ig a tisztitás igen primitiv módon akkép eszközöltetett, hogy a kiásott és kapákkal összeapritott agyag víztartókba jutott, hol átáztatván a munkások által mezitelen lábbal összegyúratott, mely alkalommal általuk a kövek nagyja eltávolítva lőn. Mondom csak nagyja, mert kicsinye benn maradt az agyagban s belékerült a téglákba, számtalan rekriminátiókra szolgáltatván okot, melyek annál jogosabbak voltak, miután a mészkövek jelenléte a téglában rendesen csak akkor jelentkezett, midőn azok már befalazva lévén, a vakolat vize a téglában rejlő kiégetett mészköre befolyását gyakorolhatta.” „A rákosi gyár felügyelőjének, Rost Otto úrnak, Siehmon Adolf igazgatósági tanácsos úrnak közreműködése mellett számos ide vágó kísérlet után sikerült végre oly készüléknek szerkesztése, mely a lehető legegyszerűbb és leggazdaságosabb módon az agyagban lévő mészkövek eltávolítását lehetővé teszi. Ezen készülék a közvetetlenül a bányából szállított nyers anyagot előzetes szárítás nélkül hengerek között szétaprítván, önműködőleg forgó tölcsérlalaku szitára szórja, melynek lyukai eléggé nagyok, hogy a megaprított agyak keresztül mehessen, mely azonban az ártalmas mészköveket és márgagumókat visszatartván azok függőleges elvezetését lehetővé teszi. Könnyen megérthetni, hogy a készülék működése az iszapolási műtétekkel lényegében azonos, miután mind a két esetben szita segélyével eszközöltetik az ártalmas részek eltávolítása. Csakhogy a száraz uton való elkülönitésnél a tiszta agyagrészecskék nem úgy fajsúlyok szerint rakodván le mint az iszapolásnál, hanem azonnal a legtökéletesebben összekevertetvén, minden további keverési munka elesik. Nyolcz év óta működik ily „separatornak” elnevezett készülék a rákosi gyárban, és csak is ennek köszönhető, hogy nemcsak az onnan kikerülő közönséges fali tégla ellen soha többé legkisebb panasz sem merült fel, hanem hogy a legfinomabb szerkezetü szelvényes tégla is szintén többé nem iszapolt, hanem csak is az ily módon tisztított agyagból állíttatik elő.” „ A rákosi téglagyár az agyagipar terén tekintélyes állásra birt emelkedni, s … ezen eredmény egyrészt a Drasche-féle társulat erélyes igazgatójának Löwy Sámuel úrnak, … és ugyan azon társulat igazgató tanácsosának Siehmon Adolf épitész úrnak, de másrészt és főképen a rákosi gyár lelkes, soha ki nem fáradó, ritka képzettségü felügyelőjének, Rost Ottó úrnak köszönhetni, ki habár szászországi születésű, itt nősülvén, gyermekeit jó magyar honpolgárokká nevelni szent kötelességének ismeri.” (Az azért elgondolkodtató, hogy egy "jó magyar honpolgár" miért használ Dávid-csillagot téglajelnek.)