Lechner János (élt: 1774-1845) 1815-ben alapított téglagyárat Kőbánya Téglagyár-dűlő nevű részén. A gyárat fia, ifj. Lechner Nepomuk János örökölte. (élt: 1812-1884) Később a téglagyárat fiai, Gyula és Ödön, vezették tovább, majd 1895-ben Lechner Rákosi Téglagyár részvénytársaság néven új céget alapítottak, amely 1917-ig működött...... A hagyomány szerint a nemesi címerrel rendelkező Lechner család Bajorországból vándorolt Magyarországra. Az építész /Lechner Ödön/ közvetlen felmenői Pest polgári értelmiségi köreihez tartoztak. Nagyapja, id. Lechner Nepomuki János a város legfelsőbb építési hatósága, a Szépítő Bizottmány egyik vezető hivatalnokaként működött. Az ő fia ifj. Lechner Nepomuki János ügyvéd volt, a városi tisztviselői karban szolgált. A szabadságharc után, a Habsburg elnyomó rendszer életbe léptekor otthagyta a szolgálatot, ezután elsősorban az időközben megörökölt téglagyár jövedelméből élt. A gesztus jelzésértékű: a családban erős hazafias szellem élt, ami számos más formában is megnyilvánult. Az ifjú Ödön ebben a hagyományban nevelkedett, politikai szellemi világát a 48-as álláspont határozta meg a kiegyezés után is, egészen élete végéig. Ez komoly befolyással lehetett művészetének alakulására, motiválhatta a „magyar formanyelv” keresését, még ha életműve ennél sokkal komplexebb is, és a magyar stílus létrehozásának igénye lényegében a folyton megújuló művészetének külső kereteit fogja képezni. Más formában, de a családi téglagyár szintén fontos szerepet játszott Lechner Ödön érdeklődésének kialakulásában, amiről az élete vége felé írt visszaemlékezésében számol be: „Ebben a gyárban már kora ifjúságomban megtanultam bánni az agyaggal, s megszerettem a kerámia különböző technikáit. Mert a gyárban nem csupán közönséges téglákat gyártottak, hanem finomabb kerámiákat is […] a kerámia iránti szeretetem mind a mai napig élénken él bennem." (Sisa József: Lechner az alkotó Géniusz c. írásából)