Balatoni nyárzáró afterparty, avagy ahány kocsi, annyi gép, avagy végre púpos Mint amlítettem, célunk beutazni minél több mellékvonalat bezárás előtt, bár szerencsére a bezárások veszélye (egy időre?) elmúlt. Emellett még púposos vonattal sem utaztunk, meg nyár végét is meg kellett ünnepelni (ez rossz szó, inkább megemlékeztünk róla). Így született az ötlet: 500+ a Balatonnál, Győrbe és vissza. Az alapterv egyszerű: augusztus 23-a, valamikor reggel kiruccanunk a Balcsira, fürdés, délután átvergődünk Székesfehérvárra, púpossal Győrbe, alvás valahol, hajnalban le Celldömölkre, át Tapolcára, 37-esen le, tovább Dombóvárra, végül haza úgy, ahogy anno Pécsről (http://vbclub12.gportal.hu/gindex.php?pg=26716571) Ez a terv az idő haladtával módosult: kiderült, hogy szombatonként remot púpos vág neki a 36-osnak Kaposvárról. Ez azt jelenti, hogy reggel s Déliből indulás: 6:55, Fonyódról le Öreglakra, kis várakozás, jön a vonat, innen indul 500+unk, Fonyódtól pedig már ismert. Emellett szállásunk is eldőlt: a győri egyetem kollégiuma. A jegyet pedig előre megvettük Rákosrendezőn, érvényesíteni a kindulási állomáson kell. Hát nem jött össze. Lévén nyár utolsó hétvégéje, tele a vonat. Dani nem tudott eljönni, Józsi már a Délitől a vonaton volt, Opi csak Kelenföldön szállt fel én (természetesen) Akarattyáról jöttem át Lepsénybe, innen kezdődik a közös út. Fonyódra pontosan érkeztünk, de a Szombathelyi (sm) –i gyors sehol. Megkérdezzük a forgalmistát, a válasz: bemondtuk, az órát megkési. Hurrá! Ma, mi nem megyünk Öreglakra. Kiszámoltuk, épp ott lenne kereszt. Ekkor egy igen impozáns méretű és kinézetű vonat közeledett Kaposvárról: egy gyors. Pécs-Celldömölk, remot csörgő+szergej egy rakat halberstadtival. Szétkapcsolták, elment kétfele. Mit tegyünk? Minden esetre 500+ jegyünket érvényesítettük a fonyódi pénztárban. Hát akkor valahol lefényképezzük a púpost, aztán fürdünk, majd átmegyünk Szemesre, megnézzük a Latinovits emlékházat, végül megérkezünk Fehérvárra. Kimentünk hát az állomás utáni ívbe, s vártunk, miközben vasutas könyveket lapozgattunk. Jött az sm-i gyors, s ment. Új helyet kellett keresnünk, mert „hogy itt nem lehet fotózni, és hogy nekem csak egy telefonhívás stb. stb." a szokásos. Jött a púpos, mi pedig mentünk fürödni. A víz kiváló volt, nagyon jó. Egy órát fürödtünk, míg Opi a parton vigyázott holminkra. Flirtes gyorssal átutaztunk Balatonszemesre, felmentünk a dombon, erre mi van kiírva: a múzeum elköltözött. Hát megkersetük, útba esett a postamúzeum, udvarába bekukkantva láthattuk a kiállított kéttengelyes postakocsit. Megtaláltuk és megcsodáltuk Latinovits Zoltán életéről szóló kiállítást, s utaztunk tovább egy személlyel Siófokra. Itt ez egy órát állt, úgyhogy a 853-as gyorssal jutottunk el Székesfehérvárra. Egy padon pihentük ki fáradalmainkat, 2 órán át. Miután jött és ment a 9703-as remot szergejével, megindult az élet a fűtőház körül, kihozták a 201-es hatvani púpost. Megjött a vonatunk szilivel Siófokról, gépcsere, hosszas várakozás, majd negyed nyolckor az sm-i gyorssal együtt kijártunk Fehérvárról. (http://www.youtube.com/watch?v=Oh0YYQbu9oY ill. http://www.youtube.com/watch?v=FRSgPvI8Hio ). Amúgy még az ötös vonalon se nagyon jártunk, tehát örültünk, mikor végre megpillanthattuk Mohát és Moha-rakodót. A vonalon alakjelzők vannak, sőt 3fog.alakelőj.+bej. Nagyszerű volt a félhomályban száguldó vonatból az egyre sötétedő tájra kitekinteni. Nagyigmánd-Bábolnán, eljött az, ami már pécsi túránkat is megnehezítette, az eső, és be is sötétedett. Legközelebbi megállásunk alkalmával vonatunk a jegyvizsgáló indulásra készen jelzésére sem akart elindulni. A megoldás egy kocsivizsgáló képében jelent meg, aki elmondta a mozdonyvezető elment kakálni. Innen már maximális 100-as tempóval száguldottunk tovább (bár, főleg a gépésznek már nem volt szükség rá). Az éjszaka csendjében érkeztünk Győrbe. A szerelvényt otthagyták, ahova jött, majd a púpos rövid tolatás után aludni tért. Mi még maradtunk, az egyesen szombaton jár a legtöbb teher. Jött is egy gigantos! RoLa. Rövid keresgélés után megérkeztünk szálláshelyünkre, az egyetemi kollégiumba. Megfürödtünk, de a szobában olyan meleg volt, hogy csak alig tudtunk elaludni. (a kollégiumot mindenkinek ajánljuk ára és tisztaága miatt, A MÁV szálló többszöröse lett volna) Mintegy 5-6 óra alvás után, búcsúzás, irány Győr állomás! Tauruos halberstadtis gyorssal egy megálló, kis várakozás, képek az utolsó páratlan irányú púposról, majd a selyemhernyós Arabona IC-ről, Bz-vel át Győrszabadhegyre. Itt megtekinthettünk egy utoléréses keresztet, avagy kereszt a 10-es vonal vonatainak, de Győr felől utoléri az egyik a 11-es bézéjét. A gyors szerelvényét még látjuk, mi indulunk tovább, de csak Gyömöre-Tétig. Itt leszálltunk, körbenéztünk a városban. Reggelit vettünk, vonatot fényképeztünk, és sétáltunk egy jót. Utunkat bézével kellett folytatnunk. Celldömölkön láttunk egy másik háromfős társaságot, akikkel már Fonyódon is találkoztunk /biztos vb-k/. Innen Sümegig gyorssal mentünk, ahol fél óra várakozás után átszálltunk a Bécsből érkező vonatra. (Remot szergej /húz/, remot csörgő /fűt, világít/ +két GySEV-es halberstadti.) Végül is így dukál, ahány kocsi, annyi gép! Ezzel mentünk Tapolcára. Átszálltunk másik vonatunkra, mellyel Somogyszobig utazunk, a 38615-ös bézére, méghozzá a panorámaablakhoz. Már megint a Balatonnál vagyunk. Balatonszentgyörgyön persze minden vonat elsőbbséget élvez a mienkkel szemben. Ennek a vasútnak aztán igazi mellékvonali hangulata van. Sóderes alj, erdők, mezők mellet, vadászlesekkel szegélyezve haladtunk. A kilométerkövek összes fajtája képviseltette magát a vágány mellett. Keresztünk csak Marcaliban volt, Mesztegnyőn megcsodálhattuk a kisvasúti fűtőházat. Somogyszobon már várt következő kitérőnk elengedhetetlen kelléke: a 311-es Bzmot. Ezzel a rekorderrel (napi átlag 14-15 pár vonat) utaztunk Nagyatádig és vissza, az ütem szoros Atádon csak 5 perc van, már pörgünk is vissza. Ezt a 9 km-es vasutat nem fenyegeti a bezárás, mivel Nagyatád városi ranggal bír. Somogyszobon épp kereszt volt kialakulóban: személy érkezett Dombóvárról, mondanom se kell, két kocsival, két géppel, az első egy szöcske volt. Mi egy szerény cirmosos személlyel mentünk tovább, egész Dombóvárig. Kaposváron javában zajlott az élet. Mindeféle gép, a hármas és a tegnapi kettes remot púpos is ott volt. Dombóvárra bejárván megláttuk a 301-es púpost, úgyhogy az egész remotfordát letudtuk egy nap alatt. Itt már több időnk volt. Büfé, 424-es az állomás előtt. Aztán leültünk a 6. vágány helyén kialakított padra. Még megcsodáltunk egy szokásos összeállítású vonatot (cirmos+szili+2By), és a tolatgató 301-est és végül nem a terv szerinti vonatokkal mentünk haza, hanem egy pécsi gyorssal, illetve Gábor egy kaposvárival. Útközben láttuk a baleset helyszínét /az a darázscípéses, tudod/ is. Pusztaszabolcson ismét megcsodáltuk a hangosbemondást, a kivilágított állomásnévből pedig csak az utolsó S látszott. Innen már gyorsan hazaértünk. Azt hiszem, lesz még hasonló túra.