?

MEGBOCSÁTHATATLANUL
SZÍNTISZTA ALANYI VERS

Vagyok lábhoz tett fegyver
Zúgó áradásba fúlt nyárfa
Mások útjába dőlő
Kirokkant roppant törzs
Terveim tikkadt mezőn
bóbitájukat vesztett pitypangszárak
Könnyem végeláthatatlan szürkeségből
csontig szúró jeges eső
Vagyok kicsorbult fű élén
legördülő páracseppben
fényt begyűjtő prizma
Csakhogy karomban
most a nyár is fázna
nem hogy e kamasz tavasz
ki táncórákon egyet előre
kettőt hátra lépeget
Ma dobhártyámra
némán verődnek madárdalok
és billegve egyensúlyoz bennem
a szélütött képzelet

Pethes Mária - Barbizoni elégiák című kötetéből