Én most is tagja vagyok egy karitatív csoportnak, ahol bizony még most is sláger a takarókészítés. 20x20-as négyzeteket kötünk / maradék fonalakból/ és egyenlőre két, nálamnál idősebb hölgy horgolja takaróvá...Kb. 30 éves múltra tekint vissza ez a csoport, sokan meghaltak már a kezdők közül, de mindig jönnek újak és újak, és mindig jön egy forrás, ahonnan fonalat kapunk... / Éppen bezáró kötőde küldi ide a maradék spulnin lévő fonalait, de használt, kézi kötésű pulcsit is felfejtünk és szűz fonal mellé téve valójában felfrissítjük...

Nagyon tetszik.

A leírásodról jutott eszembe, hogy én a gyes ideje alatt horgoltam takarót Vietnámnak. Maradék fonalakat kaptam és abból csináltam kis négyzeteket, virággal a közepén, ebből rengeteget kellett csinálni, hogy egy paplan nagyságú takaró legyen. Ezt össze horgoltam. Ma egy ilyen nagyon sokat érne. Nekem fizettek érte mert szocialista brigádvállalások voltak, de mivel a felajánlóknak nem volt idejük, mert dolgoztak, vagy nem tudtak horgolni ezért engem kerestek meg. Egy kicsit fájt a szívem mikor elvitték, mert csoda szép volt. Ez nekem akkor a havi albérleti díjat jelentette. Kénytelen voltam megválni tőlük.