Hozzátenném----- mármint a magyarok ......
Csiri, hasonló érzésekkel távoztam, annak idején. Sok látogató, többet vár.
Mint a történelmet kedvelő, a hősöket tisztelő, rajongó úgy indultam a munkácsi útra..... Az első benyomás kedvező, az első udvar rendbe rakva, nekem ismeretlen személy szobrával, s ahogy haladunk felfelé, hatalmas hiányérzet uralkodott el rajtam, hát hol van ZRINYI ILONA és RÁKÓCZI szelleme.... már-már a csalódottság uralja egész lényemet, amikor a legfelső szinten, szerényen, de ott van anya és fia szobra.... aztán várnék a várban korhű berendezést, emlékszobákat, termeket, .... és mit találok, a legnagyobbnak vélt terem az ukrán történelmet végigvonultató táblákkal van tele.... sikítani tudnék, s végre egy ici-pici kis szoba, néhány festménnyel /Rákóczi gyerekkorban, Zrinyi Ilona / aztán egy másik szoba Petőfi emlékekkel / szülei, versei, jó maga fénymásolt példányaival / és ennyi..... Ezt a szárnyat valójában csak azért fotóztam le, hogyha az életben még egyszer eljutnék oda, vajon van- e előbbre jutás a felújításban.... Gyermekkoromtól magammal cipelt Rákóczi - imádatomat itt kerékbe törték .....
A kép jó, de a vár nekem, személy szerint nem tetszett.