27 éve van FIAT 850 a birtokomban, a családban 48 éve lapul ilyen típus a garázsajtó mögött, érzelmileg ügy kötődöm hozzá mint kacsagyerek a kacsamamához. Igen, a kórházból vele érkeztem, nem nehéz kitalálni milyen autót vezettem életemben először apukám ölében ülve... Sokáig életvitelszerű használatban volt(ak) nálam, hosszú ideje már csak édes időtöltése a szabadidőmnek. Réges- régi álmom volt bejárni vele Olaszországot, főképp Toszkána dimbes- dombos vidékét. Valamikor sok- sok éve, megismerkedésünk idején meséltem egy lánynak ezekről az eltitkolt, piszkos, beteljesületlen vágyaimról. Mindezek ellenére 5 év múlva hozzám jött feleségül... Na már most, ilyenkor utazni szokás, nászút, mézeshetek, romantika, egyéb ősi hagyomány. Ennek kapcsán fel is tettem a kérdést leendő arámnak, hogy hova képzeli el eme életre szóló kirándulást, mert ilyen aztán csak egyszer lesz az életében (remélem). Tudtam előre, hogy a válasz Párizs, beletörődtem, mivel római vakációnk alkalmával beszélgettünk már róla, hogy oda is el kéne menni egyszer, Ő még sosem járt ott, én is nagyon régen. Na meg ugye a szerelmesek városa, miegymás...guillotine- be hajtottam a fejem és vártam, hogy lecsapjon a nyaktiló. De a várt válasz helyett kimondta legfőbb álmom beteljesülését: "Menjünk Toszkánába a Nyolcötvenessel!" Erről a 10 napról és 2.615 kilométerről szól az alábbi képes összefoglaló: