Nekem még a felnőttkoriról is! Szóképzavarral élve, szívesen csináltam, bár egyik porcikám sem kívánta. Ugyanis szüleimnek segítettem vele...
Hát igen, vannak gyerekkori emlékeim a végeérhetetlen szőlőkapálásokról....
Mert az emberek egyenes derékkal akarnak járni...A szőlő ugyanis csak a hajlott hátú embereket szereti.
Hajjaj! Tudod, milyen hamar el fog tűnni ez? Még az én életemben, ebben szinte biztos vagyok. A hagyományos szőlőművelés kimegy a divatból. A Koronázódomb toronyházakkal lesz tele,.. ez a látvány már csak emlék lesz....
Csak a bajnak van a sok kerítés, meg a szőlőkaró :-)