Érik a búza

..tegnap már megfenték az eszközt, Péter-Pál napján indulhatnak a kaszások...

Milyen rég volt, amikor társaimmal jókat hancúroztunk benne....Nagyapám legnagyobb örömére:-))))

óhóóóóóóóóó érzem a finom illatát szerettem gyerekkoromba benne játszani,mint ahogy Anna írta nagyi nem örült neki

Tacsi, bennem is emlékeket ébreszt. Egy nyári szünetben egy bácsival 750 keresztet raktunk össze az arató gép után.
A legszebb muzsika akkor az volt, amikor a bácsi azt mondta: na jányom én elszívok egy pipát, te meg hozd ide a vizet a kereszt töviből osztán igyál. :)))

Tacsi, valóban keserves volt a harminchat fokban egész nap a tűző napon hurcolni cipelni és rakni a kévéket, akkor még szalmakalappal sem tudtam védekezni. Pöttyös kendővel kötöttem hátra a hajamat, ez volt a nap elleni védekezés. A szederinda a lábamat véresre horzsolta.
Azonkívül még pénzt sem láttam belőle, mert egységben írták jóvá és zárszámadáskor fizették ki télen Édesapámnak. Ma már valóban megszépítette az idő és akkor 15 éves voltam. :)))

Tacsi, én a rosszat is eltudom felejteni.:))
No meg egyre több mindent:((

Ebben igazad van, nem volt rossz, hogy megtapasztaltuk a munka nehézségeit, így ha lehetőségünk volt választani inkább tanultunk. Én ugyanígy voltam vele. Alig vártam a szeptembert, nem azért mert stréber voltam, hanem a suliban sokkal könnyebb volt.

Mennyi szép emléket idéz a nehéz munkáról ez a pár búzakalász...nem véletlenül hívják egyes helyeken "élet"-nek.
Én a kaszás világban még csak kötelet terítettem, vizet hordtam a felnőtteknek, magunknak dolgoztunk, mert a TSZ talán csak 60-ben érte el a kis falunkat. Bajlódtam én is a tarlóval, a szederindával, a kévéket akkor még nem bírtam volna el. ...és azt hiszem ez csak szórakozás volt számomra, mert ha meguntam, hazaballagtam, hiszen a ház végétől húzódott Nagyapán pár hold földje búzástól, kukoricástól.
No a fattyazás volt a másik, szedni össze a kivágott zöld kukoricaszárat, metszett, vágott a széle, hullott a por az izzadt testre, nem sírom vissza.
Ellenben a ház udvarán a cséplés az volt az igazi, körmös traktor, sok ember, por, dübörgés, zsákos emberek...

Filmszakadás, Kedves Tacsi!!!

Anna a kukorica fattyazást nálunk fiókolásnak mondták. Ismerős a helyzet 8-()

Nem ismertem a kifejezést, de helyénvaló ez is, az is....hiszen a fiókát (ha jól értelmezem) távolítottuk el, vagy a fattyú kölyköt.

Igen, csak tájanként másnak mondják. A meló az ugyanaz.

Szeretem látni ilyenkor a határt! Szép kép!!!

Na figyeljetek!!! Én építő táboroztam,, pesti lány létemre,,, imádtuk....:)))
6-14-ig volt a munkaidő: búzát idegeneltünk, kukoricát fattyaztunk, cefrét gyűjtöttünk... - az volt a legrosszabb...
Pl. mi mindig énekeltünk, de mondjuk olyat, hogy Edda: Álmodtam egy világot magamnak... mivel egész jó hangom van, szerettek mellettem jönni. Az első férjemet is ott ismertem meg...:))) ez olyan 1986-90 táján volt..:))))

Ha találok képet, beszkennelem:))))

Zsüzsü:...klassz lány vagy! Érdekes melót végeztetek.
Én a dunaharaszti gimibe jártam és Soroksáron volt az építőtábor, világlátott emberré váltam 2 hét alatt:-))))
Csak paradicsomot szedtünk és mivel láda mennyiségre ment a munka, a 2. naptól csak az volt a feladatom, hogy a lelkes társaim által dugig rakott ládák tartalmát szépen elosztottam, hogy több ládába jusson. Nem fájdult bele a derekam, de nem is végeztünk a vert mezőnyben:-)))

Igyekezni fogok... ajjjaj, egymás sarkát taposuk, hogy eljuthassunk.... ott tanították meg nekem a székely fonást is,, mármint úgy fonták be a hajam, az volt a legpraktikusabb....:))))

Amúgy három suli ment egyszerre: a Kaffka Margit Gimnázium, a József Attila Gimnázium és a Mechwart András Vasútgépészeti Szakközépiskola

gyönyörű kép a búzakalászokkal