Egykor gyermekjáték volt

Én meg csak vágytam ilyenre, de nem volt pénzünk rá.

Szilvia, csak hasonlóban, mert ez gyermekjáték nagyságú kocsi...

Ficerke: Sunyiban? Nem volt ott sem palánk, sem tilos a bemenet, de még kapu sem. Csak úgy besétáltam.....
A kutya sem ugatott meg, pedig volt ott egy kutyaház (igaz, kutya nélkül).

Szilvia: igen, emlékszem erre a fazonú babakocsira. Minden esetre egy ilyenben nagyobb biztonságban voltak a babák, mint manapság a háromkerekű, és egyéb fantáziadús kocsikban

Ficerke: kb 15 éve gyalogtúráztunk a Keszthelyi hegységben. A Szent Ilona hegyre indultunk, ahová országos kék jelzett turista útvonal vezetett. Mentünk, mendegéltünk, egyszer csak elénk ugrott egy ukrán, vagy orosz maffiózószerű pasi kalasnyikovval a kezében és üvöltözött velünk. Gyorsan visszavonultunk és kb. 5 m visszakozás után jöttünk rá, hogy ez a valaki megvett egy olyan telket, amit keresztezett az országos kék turista útvonal.
Gondolom, a pasi egész nap ezzel szórakozott, hiszen ott igen nagy a turista forgalom. Sokan kíváncsiak az Ilona hegy gyönyörű kilátására.

Mari: lelki szemeim előtt látom, ahogy a kiskutyát tologattátok. :))))))

Mari: mi a macskákat szoktuk nyuvasztani. A kutyust nem engedte a gazdája, pedig a kutyusnak tetszett volna.

Anna: el is jutott volna Hollóházára, hisz az országos kék oda is elvezet, csak kissé strapás, mert elég messze van onnan. Sokkal egyszerűbb és szórakoztatóbb volt a kalasnyikovval fenyegetőzni és utána nézni, ahogy a jámbor turisták bemennek a csalánosba, vagyis a telket elkerülő útra. Remélem azóta átfestették az OK jelzést.

Olyan már volt, hogy az OK jelzés átvezetett egy magán kecskefarmon, de ott csak az ideges természetű kecskebak kergetett meg bennünket. (Ez Hollókőn történt)

annabell: köszönöm a meghívást, már oda is toltam a babakocsit a gyűjteményhez.

Anna tévedsz: ebben van a szépsége. Például versenyt
futni a kecskebakkal, ki ér előbb a kijárathoz én, vagy ő?

Vagy egy fenyegető telektulajdonos elől belemászni a nyakig érő csalánba. A többi nyalánkságot nem is említem.
1 Eső, jégeső, felhőszakadás 10 km-re a várostól.
2. Eltévedés és 15 km-re a célponttól érsz ki az erdőből.
3. Begyűrődött a zoknid és véresre töri a lábadat, amit már egyébként sem érzel a fáradságtól.
4. Lekésted az utolsó csatlakozási lehetőséget.
5. Emeletes ágyban aludni, mikor a feletted (alattad) alvó horkol, mint egy gőzfűrész.
6. Olyan szálláshelyed van, ahol az ivóvíz 500 m-re van a turistaháztól és vödörrel kell odamenni.

Én túrázás közben még soha nem bosszankodtam, hanem mint megoldandó problémát kezeltem. Ez az igaz, idegnyugtató túlélőtúra.

Zsü: a túrák nehézségeitől nevetsz? Pedig nem is hívjuk túlélőnek, hanem egyszerűen túrázunk és kész. Volt olyan túránk, ha mobil-telefonálni akartunk, minden alkalommal fel kellett mászni a legközelebbi, 800 m magas hegyre, mert a szálláshelyünkön nem volt térerő. Megfontoltan telefonáltunk.

Életem egyik legmurisabb telefonjelenete: a Lőver körúton egy szemmel láthatóan szép családi életet élő család sétált nagy egyetértésben. Papa, mama és két gyerek. Ahogy közelebb értek láttam, hogy mind a négyen mobiloztak. Feltételeztem, hogy nem egymás között beszélgettek.

Én mindig csak álmodoztam ilyen babakocsiról, de az igazság, hogy soha nem is volt nekem babakocsim, sem rollerem, csak egy ugráló kötelem......

Nálunk mindenből egy volt, pedig a bérházban sok család és még több gyerek lakott. Egy roller, egy babakocsi, egy hintaló stb... és békés egyetértésben osztoztunk meg a játékokon.

Igen, mindig mással játszanak, mint ami erre szolgál.

Ugye, ugye....
Csak a tapasztalat beszélt belőlem.