Így szokás az indán:))))
Hát, ez a "by"igazán megtisztelő! :))
Szia kelepeti: köszi az azonosítást. Máris javítom a kép címét.
Zászlós csüdfű http://novenyhatarozo.info/noveny/zaszlos-csudfu.html
Igen, meglepő volt, ahogy ott virított (szár nélkül) a fűben. Köszi, hogy benéztél hozzám, és köszi a kedvenceléseket.
valóban látszik milyen alacsony a fű mellett
Köszi!
Mondom, hogy bölcsek vagytok:))))
Zsü! Az életkor olyan relatív fogalom, hogy el sem tudom mondani. Mikor dolgozni kezdtem, volt egy kolléganőm, aki akkor 37 éves volt, férje az 56-os események miatt börtönben ült. Akkor őt olyan idősnek találtam, hogy kevés híján lenéniztem.
Az évek során ahol dolgoztam a legidősebb voltam a kolléganőim között. Mikor nyugdíjba vonultam, olyan öregnek éreztem magam, hogy ihaj....
Ha most megnézem azokat a képeket elképedek, hogy Istenem, micsoda jó nő voltam még akkor. És lehet, hogy 10 év múlva ugyanezt mondom a mostani képeimre.....
:D:D:D:D:D
De úgy is lehet, hogy "Rég elmúltam én már negyven, mégsem evett meg a betmen:DDDDDD"
De mért nem vagyok túl már 60-on, 70-en és alunni, alunni és nem álmodni - Hamlet is megmondta...
Ja, hogy legyünk optimisták... akkor inkább Besenyő Pista bácsi: " Rég elmúltam én már hatvan, mégsem evett meg a batman....!!!!":DDDDDDDű
Hehe...:))) Pl. nagyon humorosak vagytok, ez határozott előny...
Hogy nekem mi az előnyöm..? hogy túl vagyok már 40 éven!!!!! - haha
De azért lázadozok erősen. Még mindig nem csinálhatom egész nap azt, amit szeretek. Pld. fel kell kelni, tisztálkodni, öltözködni, gondoskodni a kajáról, takarítani, mosni, ágyneműt lehúzni, főzni (szombat vasárnap) barátságosnak lenni hétfő 0 órától vasárnap 24 óráig) stb. .....
Na ugye, én megrögzött optimista vagyok.....
Ez most már teljesen biztos...
Tacsi, látod Te is találtál már egy időskori előnyt.
Hu, mindjárt félek itthon!
Zsüzsü, eljön az az idő nem kell siettetni. Te most nagyon szép korban vagy. Neked biztosan azonnal eszedbe jut mi az előnye a Te korodnak. Mi meg csak gondolkodunk és gondolkodunk...
Nekem eszembe jutott mégis valami: végre azzal foglalkozhatok amit igazán szeretek. :)))))))
Zsü! Mindenképpen érdemes optimistának lenni. Például idős korban csak az első lámpáig cipelik az embert, ott elengedik....:))))))
Ez borzasztó lehetett. Kész krimi. És meglettek a tettesek? Az én kalandom szerencsére nem volt ennyire tragikus kimenetelű, mert kiderült, hogy csak molesztálta a nőket, már aki hagyta magát. De azért nem szívesen tanúskodtam....
Szegény Tacsi, a pici, csodás, szár nélküli virágod miket hoz elő:(((
De legyünk optimisták:)))))
Jajj, a szatírosat meg most látom. Engem egyszer, még Nyíregyházán voltam fősulis szintén, egy nap három szatír támadott meg, mikor az erdőn keresztül mentem gyakorlati tanításra: egy igazi:(, egy biciklis - azt feldöntöttem, meg egy kamasz, az tapizott....
Az egészben a tragédia az, hogy az "igazi" szatír egy évfolyamtársnőmet komolyan elkaptam, én rohantam le vigasztalni, annyira sírt szegény, hogy az egész kollégium zengett, de a legszörnyűbb az, hogy egy 20 éves lányt meg is ölt, később találták meg, őszidőn, levelekkel betakarva.. na az is egy életbiztosítás volt:((((
Látod Ági,ez az egyik előnye az idős kornak....
jajjj, Tacsi, gondolkozz!!! Ebben van az egyetlen reményem...
Ági mama, tudsz segíteni.. igazi, old lady - szeretnék már lenni, és már közeleg is...:DDDD
Stramm anyukád volt!
Engem meg Budapesten támadott meg egy szatír. Kész szerencse, hogy akkor még a tűsarkú cipő volt divatban, mert a fémsarokkal teljes erővel belerúgtam a két lába közé. Üvöltve eltűnt az erdőben, én pedig hazamenekültem az üdülőbe. . Később visszamentünk a tetthelyre a cuccaimért (táska stb.) minden ott volt, semmit nem vittek el.
A tettes később meglett, én azonosítottam, kiderült, hogy sok ilyen ügye volt ,de nem mindenki merte feljelenteni.
Én igen.
Tacsi, most még a könnyem is potyog, ugy megnevetettél, már ez is az előnye az idős kornak, hogy nem jutnak eszünkbe dolgok, néha jobb is talán.
Olyan aranyosak vagytok.
Nem rombolom le, mert rengeteg előnye van az idős kornak. Most hirtelen egy sem jut eszembe, de van, ez kétségtelen.
:)))) Egyszer Anyukámat megtámadták a temetőben (Farkasrét) Apám sírjánál. Két suhanc ki akarta rabolni. Erre az egyiket úgy fejbe vágta a táskájával, hogy majdnem elájult.. elrohantak..
De soha többé egyedül nem mert kimenni oda:(((
Légyszi ne rombold le az idős kor könnyűségébe vetett hitemet:DDDDDDD
Zsü! A látszat néha csal....
Bár egész életemben bátornak és tettre késznek kellett lennem, hisz egyedül neveltem fel a fiamat. Ez ment is sokáig, de az idők folytán ebből sokat vesztettem.
Azt mondják, idős korban az ember bölcsebb és belenyugvóbb lesz, pedig egy fenét. csak megtanul az ember hallgatni és csendben lenni. Talán ezt nevezik bölcsességnek.
De oda nem értem még el, mert ma is rászóltam egy gyerekre a szökőkútnál, hogy ne dobáljon köveket a medencébe, azért döglik be időnként. (Pedig láttam, hogy ott ülnek a szülei, de nem szóltak. Szerencsére engem sem vertek meg. )
Zsüzsü! Ezek természetes dolgok. Én is tele vagyok régi szerelmekkel, régi emlékekkel....
És olyan szép és boldogító arra az időre visszagondolni.
Voltunk Sopronban kirándulni nyíregyházi főiskolás koromban, ... igen eseménydús volt, mert ott volt elhagyott szerelmem is... én meg nem mertem beledugni a kezem az igazságosztóba... vagy mi is volt....:DDDDD
Mert őszintén még mindig azt a fiút szerettem...- de jó, hogy már ennyi éves vagyok!!!!:DDDDD
azaz irigylem
:))))
Azt hiszem, még a kísértetek is felköthetik a gatyájukat.. irigylek a lelki egyensúlyod...:))))
Sejtem mire vársz:)))))
Most jöttem meg a belvárosi fotózásból, és azt hiszem, elég izgalmas képeket készítettem, legalábbis remélem. Most letöltöm és megnézem. Képzeld, találtam egy ablakot, ahol belátni a Tűztorony alatti feltárásokba. Én nem is tudom, hogy min áll tulajdonképpen a Tűztorony, mert az alja össze-vissza fel van ásva. Egyszer csak összedől. Már kiszámítottam, hozzám nem ér el, mert kb. 50 m magas a torony, én pedig minimum 150 m-re lakom tőle......
Legfeljebb a szomszéd, lakatlan ház kísértetei izgathatnak fel.....
Mondjuk, nem azér.. de kicsit a billentyűzet... várok vmit...:))))
Hát, Tacsi, ez tényleg szinte semmiféle- :DDDD
Hát szó ami szó, a koromhoz képest tényleg nem panaszkodhatok. Ha lehajolok, még egyenes lábbal elérem a lábamat, fél lábon nem billegek stb.
A fiatal barátaimnak én vagyok a példakép, hogy szeretnének ilyen kondíciót ebben az életkorban.....
Pedig a kiránduláson, úszáson és kerékpározáson kívül tényleg semmiféle sportot nem űztem.
Főleg nem versenyszerűt.
Tacsi, ez nagyon megérte. Amúgy remek lehet a fizikumod:))))
:))))
Nahát, Tacsi, most akkorát nevettem, még a szomszéd is hallotta talán, pedig egyedűl vagyok itthon. Vajon mit gondol most? :)))))
Én meg olyan vagyok, mint Münhausen báró. Saját hajamnál fogva húzom fel magam:)))))
Tacsikám, ez nekem nagyon ismerős, amikor leguggolok, azaz, hogy inkább hupp fenékre csüccsenek. No akkor próbáljak csak meg felállni segítség nélkül!
Én is most már a gép segítségével hozom közelebb a
-lenti- fotózásra szánt dolgokat.
Köszönöm Ági, ez amolyan "lehasalós" fotó, a virág nem emelkedik a fű fölé. Le kellett tennem a földre a gépet, élesíteni viszont csak úgy tudtam, hogy én is a földre huppantam. Alig bírtam felállni, mert kapaszkodó az nem volt.
Különleges és nagyon jó a fotód róla!