Sebzett oroszlán

Itt nálunk is van, csak a Deák téren három szép emlékmű. Az egyik sajnos alig fotózható, mert a környező fák teljesen leárnyékolják. Majd talán borús időben tudok róla képet készíteni.

Az én anyai nagyapám huszár kiképző volt hol Sopronban, Pápán, Kőszegen, a szerint hol állomásozott az ezrede. Legtovább Pápán és Sopronban volt.Most megint írok valamit, ami el fog idegesíteni.
Nagyanyám (soproni lány) asszony korában évekig vezette a pápai huszárlaktanya kantinját. Később, mikor a huszárságnak nem volt jelentősége, feloszlatták, nagyapám családjával egyútt visszatelepült szülővárosába, Sopronba. A kantint, mint katonai helyőrségi emléket tövább működtették. Presszó múködött, valamint a nyugállományú katonák klubja. Később a repülők kerültek oda az átkosban, ők tisztelettel kezelték és őrizték tovább a huszárezred emlékeit. Még 2006-ban is érintetlenül működött minden, az archív anyagot tisztelettel őrizték. Sőt még 2009-ben is. Tavaly ismét elmentünk és képzeld, a 150 éve működő kantint 2011-ben eladták, és a huszárezred, valamint a repülőezred archív anyagát átadták a N A T O-nak ahelyett, hogy a Hadtörténeti Múzeumnak adták volna. Na, ezt kapd ki?

Ez a kantin Pápán van, nem Sopronban. Lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam. Nagyapám jó pár évig a pápai huszárlaktanyában is szolgált.... Az anyagnak kiváló helye lett volna például a pápai református múzeumban is, de hadtörténetileg mindenképpen rossz helyre került. Fénykép is van róla itt a képeim között (úgy rémlik). Talán az Utazásaim 2012-ig, vagy a Funny című albumban.

Én nem nézek ennek utána, nézzenek a pápaiak...tavaly mikor ott voltunk, alig találtam embert, aki beengedjen bennünket kanadai rokonommal. Korábban meg még kávéval is megkínáltak és körbevezettek stb....
Volt egyszer egy helyőrségi klub:((((

Hát a tudás nagyon kéne, hisz mindössze két fénykép van a Nagyapámról, egyik az esküvői képe, egészen fiatal volt, és később, a 30-as években, mikor a legkisebb gyerekei (köztük Édesanyám is) már felnőttek. Azon a képen pedig már egy megtört fáradt ember. Az esküvői képüket is digitalizáltam, és az egyik másolatnál kíváncsiságból kiretusáltam a bajszát. És lám, egy szelíd, fiatal férfiarc bukkant elő. Gondolom, hogy a tekintély miatt növesztette a marcona bajuszt.

Az ötleted nem rossz, majd továbbítom annak a nemzedéknek, akik a nevét viszik tovább.

Bár az anyai nagymamám családfája 200 évre visszamenőleg soproni volt, mégsem voltak poncichterek. Nem mindenki volt bortermelő. Kereskedők, katonák, varrónők stb...
Nem szeretnék borosgazda lenni, igen sok a meló vele. Valamikor nekünk is volt szőlőskertünk, papám valamelyest értett is a bortermeléshez, de sosem szerette. Hála Istennek más szakmát választott. Én meg pláne.

Lassan már kiguvad a szemem a sok régi fénykép kezelésétől. Ma is két régi CD lemezt írtam meg, hogy mi micsoda, ki. kicsoda, hol történt, mikor történt stb. A fiamat valamikor biztos érdekelni fogja, hisz a szakmája is ez (történelemtanár) bár pillanatnyilag helytörténettel nem foglalkozik. Talán egyszer az unokámat is érdekelni fogja, de jelenleg én vagyok az Elmo világa Ómija.... Oviba menet (mert minden nap én kísérem oda) olyan buta vagyok, hogy mindig ő vezet.. Ha egy használt zsebkendőt el kell távolítani, én mindenhová be akarom dobni: pinceablakon, autókba, medencékbe, járdára, de ő tiltakozik, hogy nem ide kell.... ilyenkor meg tudnám zabálni, olyan aranyos. Teljesen komolyan veszi a dolgokat....:))

Kár, hogy ezt most nem lehet lákolni...