Szia kamu: örömmel üdvözöllek!
Ezek a sportteljesítmények valahogy ismerősnek tűnnek:)))) Nem csak a Te keresztfiad (volt) nagy bringás, hanem az enyém is, képzeld:)))) Ugyanazokat a távokat megtette, m int a Te fiad))))
Most nézem csak , hogy van aki 50km.-es túrávalé dicsexik.
Nekem a keresztfiam Sopronból Budapestre tekert fel 1 nap alatt (nem bringá sportoló! amatőr!!)
Hát seggit azt borogatni kellett utána
A fiam balatonra tekert le (20 km)
A haverja meg az egyik soproni hegyről jött le félútig ( fék nélkül) (túlélte !)
Azért az 50 km is szép teljesítmény
Igen:)))
Látod Ági, minden rosszban van valami jó. :))))))
Tacsi, bizony, hogy elismerés, ugyanugy mintahogy én csak az ugró gödröt ástam torna órákon négy éven keresztül.
:::Hát én csak a homok- gödör ásásban voltam jó.
Ha már nem tornázhattam, akkor ássak, gondolta a tornatanárnőm,.,.
Ebben az volt a jó, hogy az osztályom gyakorlaton szarvasmarha tenyésztést tanult, -mivel én nem végezhettem fizikai munkát-, ezért népművelés könyvtár szakot tanulhattam.
A tornatanárnő, akit imádtam, tavaly halt meg szegényke, haláláig tegeződő viszonyban voltunk.
Minden érettségi talin elmondta: Tacsi, pocsék voltál gimnasztikából, de soha olyan szép fényes nem volt a tornaterem, mint amikor Te odajártál.
Ez nagy elismerés, nem?
Gyógytornából is felmentett?
El sem hiszem-
Én nem voltam jó a tornaórákon, met a ginmasztika ésa labdasport sosem volt az erősségem. De bicaj, úszás, korcsolyázás, gyaloglás, ebben verhetetlen voltam az osztályban.
Ja és a tornaterem vikszelésében olimpiai bajnok voltam. .:))))
A mostani fiatalok nem is tudják, mi az, egy hatalmas tornatermet kifényesíteni.
Felér 10 tornaórával.
Igen, de sajnos túl későn érkeztem, már minden véget ért.Csak pár kis srác lézengett, mindenki csomagolt már:(
Most várnom kell a következő lehetőségre.
Hát mégis kimentél? Én ma voltam, holnap teszek fel párat.
Tacsi, mondod ezt egy gyógytornából is felmentettnek? hihi!
Szia Manóvezér: bármilyen furcsán hangzik, de azért helyén van az eszem.....
A vakmerőséget meghagyom az ifjúságnak:))))
Jelenleg szobabiciklim van, de azt utálom. Olyan illúzió romboló.....
Édua viszont imád tekerni rajta. teljesen leeresztettem neki a nyerget, hogy elérje a pedált. Mindig megmondja hová megy.
Például Dunakeszire....:)))))
Ági: én akkor ajándékoztam el a kemping bicajomat, mikor kocsit vettem. Most már se ez nincs, se az nincs. Olyan kisebb kemping kerékpárra azért még lenne bátorságom felülni, igen jó kerékpáros voltam, 50 kilométereket bicajoztam, még télen is. Amíg aktív voltam, ha több időm nem is volt, a Brennbergbánya- Sopron közötti távot naponta megtettem. (Oda-vissza 14 km)
Azért vigyázz,ha Anna bohokát ötletéd akarnád mégis megvalósítani...
Én csak - csak felülök rá, de leszállni? Az már nem megy! Ezért, míg épségben vagyok neki adtam az unokámnak.
Hát nem mondom. Hogy mik vannak!!!!
Fiatal koromban elképesztő elkenődéseim voltak bringával. Ma már óvatos vagyok....
Ja, és nincs is már biciklim, pedig néha igen jó lenne.
(Például a szélturbinás kirándulásnál mit nem adtam volna egy bringáért)
Mertem remélni, képzeld ugy jöttél mentél volna haza minta fiam.
Öszetörve, mert csak a felfelé utat hagyták meg.
Éjszaka elhordák a homokot.
Ági: az eszembe sem jutott, hogy elinduljak a kerékpárral!
Annának pusztán azt ígértem meg, hogy felülök rá.
De hogy el is induljak?
Dehogy!
Tacsi ne próbáld, főleg reggel. Hátha az éjszaka elhordják a domb tulsó oldalát.
Járt már igy más is!
Jó ötlet, legközelebb egy odatámasztott bringára felülök (ha odaadják)
kipróbálhattad volna a bringáról fotózást is:-)...