Itt lakott.. .



Tényleg öreg néni volt, csak éppen ellentéte Őzanyókának. Isten nyugosztalja, de zsörtölődő, házsártos természetű volt.



Talán túl magányosan élt itt az erdő szélén. Gyakran merő passzióból autóbuszozott egyet-egyet, közben állandóan vegzálva a sofőrt és az utasokat....



Most üresen áll a ház, bár van új tulajdonos.

Itt lakik az öreg néne:) Még nem találkozott az őzikével:)))

tacsifoto: igen, a sikvideki ember egy kulon emberfajta:)))

Megvigasztallak Anna, a mi hegyeink is inkább csak szelíd dombok. A Soproni hegység legmagasabb "csúcsa" 553 m magas. Hol van ez mondjuk a Kékes tetőtől!

Sík vidékben is részünk van, hisz pár kilométerre tőlünk a Fertő tó, ami kimondottan sekély vizű sztyepp tó, és egy macskaugrás a Kisalföld.

bizony, bizony!...életem felét a Duna-Tisza közén éltem le. Amerre ellátsz, nem látsz semmit....soha nem értettem Petőfit ezzel a mit nekem Te zordon Kárpátoknak szövegét:-(...így aztán ahogy a régi dalban volt, hogy nekem a Balaton a Riviéra...nekem a hegy a mindenem, de mindegy Dunántúl, vagy Bükk, Alpok, csak ne legyen sík.

Hát annyiban igazad van, hogy Mátra alján, falu szélén.....stb.

Ez is a falu széle, Sopronbánfalva (vagyis Sopron) legszélső háza a Tacsi árok felé.



Gondolod, hogy a "síkvidéki" az egy külön emberfajta?

köszönöm!...szép ez nem csak írott formában is!...de, hogy lásd mennyire képben vagyok Fazekas Anna műveiben is....bár Ő valóban a Mátra erdejében élő nénikéről ír, e kis lak pedig épp ellenkező irányban van...de hegy, hegy, nekem síkvidékinek mindegy:-)

Hát nem éppen erre a mesére gondoltam, hanem a 100 fok Celsius együttes gyermekdalára. Biztos ismered, amilyen pici lány vagy Í(a képen)



Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó,

icipici házikóban icipici ágyikó.

Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi lány,

icipici anyukával túl az Óperencián.



Icipici lencsi lányka lencsi babát ringatott,

anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.

Amikor este lett, az icipici lányka félt,

s icipici anyukája mondott egy mesét.



Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó,

icipici házikóban icipici ágyikó.

Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi lány,

icipici anyukával túl az Óperencián.



Icipici lencsi lányka lencsi babát ringatott,

anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.

Amikor este lett, az icipici lányka félt,

s icipici anyukája mondott egy mesét.





És ha meg nem haltak, ma is élnek,

ma sincs vége a mesének,

ma sincs vége, sosincs vége,

fuss el véle!



http://www.youtube.com/watch?v=1kCt5tVTpbs

Gondolom az öreg néne bent gyógyítgatja az őzgidát.