Köszönöm!-imádtam az édesapámat,mikor elment én is meghaltam kissé,az idő mérsékli a fájdalmat,de nincs nap,hogy ne hasítana belém a hiánya....
Nagyon kifejező kép. Azt hiszem a szülők elvesztésével válik igazán felnőtté az ember. Mind a két szülőm él még, most el sem tudom képzelni mi lesz, ha nem lesznek.
Sajnos....:((!
Hiányuk örök és pótólhatatlan! :-((
Köszönöm:)!
Ez szép, Szusi ♥!
Megértem... ♥
Én köszönöm!
♥:)
Köszönöm!+
Köszönöm:)!
Nagyon jó!!! Gyönyörűek a fények!!!