Finomság Andinál

Ez is nagyon bejön:)))

hmm hmm hoppá.
Jajj a számban lévő testnedvem, mintha a padozaton látnám.
Nem tudom kit takar Andi kiléte, valószínű nem is fogom soha megtudni, de üzenném, hogy csókoltatom pozitív értelemben persze.
Mehetek lassan ruhatárat cserélni ismét.

Kimozdulnom csak akkor kell, ha messzebb vágynék az orromnál.
A kórházi lét most betett nekem, ill, az elmúlt 2 év aminek ez lett az eredménye, így kellett sajna, de most már jobb lesz remélem.
Mivel exifeket nem osztok meg, így nem lehet nyomon követni mikor is jártam az adott helyen valójában.

Ha kilépek az ajtón 500m- és ott az erdő, szerencsés vagyok ilyen szempontból.
Nem is vágynék másra, pl. Bp.-i, vagy nagyvárosi létre, még akkor sem, ha igen közel élek hozzá.
Elég volt ott megszületni és 25 évet eltölteni, megutáltam egy életre.
Zsúfolt, ideges, hangos, szmogos, levegőtlen (ami leánykori nevén a büdöset jelenti), és néhol koszos is.
Felváltotta ezt a természetfotózás, a nyugalom, harmónia, csend, a sok zöld, mint szín is egyben, a szürke ormótlan házak házak helyett.

Ezért is látsz nálam szinte csak természetről szóló képeket.

Csopakon ugyan rendszeresen áthajtok, mikor a család másik részéhez megyünk, de nem fedeztem fel magamnak ilyen szinten még.

Üdvözletem Andinak!

Én sajnos csak a szélén, épp ezen próbálok változtatni, kicsit még kijjebb menni, várost változtatni, de egyenlőre nem megy, ha fejre állok sem.
Még nem jött el az, aki a mostanit megvenné, várom a csodát.