Új-mexikói szivarfa

Ennek a nálunk csak közepes méretű bokorrá növő fának vékony, hosszúkás, világoszöld, fűzszerű levélzete van, amely szépen kiemeli az élénk virágzatot. A lilás-torkú, rózsaszín virágok illatosak és egész nyáron át csodálatosan virítanak. Magházai a közönséges szivarfa terméséhez hasonlóak. Hosszú, forró nyarakon virágzik szépen. Ha lehetőségünk van rá, akkor ültessük déli fekvésű ház- vagy kőfal elé. A cserje kissé kuszán növekszik, ezért érdemes tavasz közepén enyhén megmetszeni a kívánt forma eléréséhez. Legszebben napon, laza, alacsony tápanyagtartalmú, jó vízáteresztő talajon fejlődik. Az erősen meszes talajt is jól viseli. Jól bírja az erős szelet. Tavasszal az elfagyott ágakat távolítsuk el. Nagyon hideg teleken teljesen elfagyhat, ilyenkor vágjuk vissza a földig. Nyár elejére gyökérről így is termetes bokorrá fejlődik. Télen a gyökértörzs felett ajánlatos kisebb, lapos kövekkel vagy 10-15cm vastag apró kavics réteggel takarni.
Magas tápanyagtartalmú talajon nem fejlődik szépen.
Ne öntözzük túl!