Mentőcsapat

Adj képednek leírást!

Téli madáretetésből madármentés
Vasárnap délután napsütésben kimentem a Duna partjára madarakat fotózni, de mivel beborult és az objektívem is elromlott, úgy döntöttem hazameggyek. Kocsival el is indultam, amikor észrevettem, hogy egy család kenyérrel meg tömött zacskókkal a part lejtős részénél, madáretetéshez készülődik.
Egyből félre álltam a kocsival és a fényképezőgépemet magamhoz vettem, azt gondoltam, hogy manuális élesség állítással, próbálok néhány képet készíteni, mert az automatikus élesség állítás romlott el. Sok féle madár repült és úszott az etetők felé. Megtelt egy pillanat alatt a víz és a levegő, hemzsegő éhes madarakkal. Egy idősebb, jól megtermett fa hajlott a víz fölé, takarva az eseményeket. Az etetés végén elvonultak a madarak, csak egy marat a vízben, furcsa testhelyzetben. Rá zummolva rögtön észrevettem, hogy beakadt a faágakra régen feltekeredett horgász zsinórra. Abban a pillanatban exponáltam is. Mindeknek feltűnt, hogy valami nincs rendben, mert első ránézésre nem lehetett látni a horgászzsinórt. Amikor rájöttünk, hogy nagy a baj rögtön a megoldáson törtük a fejünket. Egy idősebb asszony levette a csizmáját, hogy bemegy a vízbe a madarat kiszabadítani, ezt többen elleneztük, mert ott már derékig érhetet a fagypont körüli víz. Hosszabb fagallyak után nézett mindenki, de rövidnek bizonyultak, még úgy is, hogy előbb egy állást kellett rögtönözni a víz és part találkozásánál. Végül egy közelben lévő horgásztól kölcsönkért merítőháló és a faág összekötözve egy sállal és egy nejlon zacskóval, némi nyújtózkodással meghozta várva várt szabadulást a sirálynak.
A közös össze fogásnak és a jó tettnek mindenki örült. Olyan volt a mentőakció, mint a régi Répa mese, amikor a gyerektől a nagymamáig mindenki húzza!
Annak örültem a legjobban a jövő nemzedéket képviselő gyerekek is részt vettek a mentésben.
Köszönet a Hajas családnak! 
Scherer