Ági
Zsazsa
Még egyszer köszönöm nektek,hogy ti is így éreztek!:)
Kedves :))koboldmano!
Te a koboldok tündére,ezekkel a szavakkal óriási elismerést kaptam töled.
Köszönöm,de ez a szó nem fejezi ki azt amilyen érzést kiváltottál vele,az én szíveben,lelkemben.(na meg a gombóc a torkomban):))))
Na de elmúltak az ünnepek,és legyünk továbbra is vidámak!:)
koboldmanó: gyönyörűen megfogalmaztad! Hasonló érzé-
seim támadtak....
Koboldmanó, milyen szépen megfogalmaztad, valahogy én is ilyesmit éreztem, de nem tudtam így leírni. Én is többször visszajöttem és az üvegszívhez is. Valahogy nagyon hívtak vissza.
Ezt a fotót nem először nézem.
Remekül elkapott pillanat egy szép, igényes fotón, ahol teljesen egyértelművé teszed a főszereplőket az élességgel, fényekkel.
A címe is telitalálat, a szívemig ér ..... akárcsak az a ledöbbent madár-tudat, amint elmereng a kőgalamb beletörődő meghajlásán.....
Ezt a fotót megsirattam kedves Sas! Féltem hozzászólni..
Pedig ez az élet! A kő is érez, hát még aki él, mint az a gyönyörű és okos kismadár!
Ez a fotó nekem döbbenetes erővel hat! Mert érzem.... és fáj!
:)
Ági,én is így gondolom,...bevallom,egy kicsit "megcibált" amikor a címét írtam.
Rolling,köszönöm szépen!
Nagyon jól tetted.
Szép a cím,az elkapott pillanat.
Ági
Zsazsa,köszönöm!
A hirtelen jött témát megragadtam!
Remek fotó!
Nagyon aranyos a címével együtt.
Köszönöm kedves Zsü!:))
Fantasztikus, Sassy!!!