Készülnek a kupolák.

Egykor-egyben .
Az építkezés 1911-ben kezdődött, a gyárat - a hozzá tartozó tisztviselői és munkáslakóteppel, valamint a kiszolgálóépületekkel - 1913 októberében adták át. Ugyanazon évben több régi gázgyárban leállították a termelést: az 1871 óta működő újpestiben novemberben, az 1866-ban átadott budaiakban pedig decemberben.

A maga idejében az óbudai a legkorszerűbb gázgyárak egyike volt. Napi 250 ezer köbméter termelésre kalibrálták, területén tíz kilométernyi vágány kanyargott, amelyet a budai körvasútra kapcsoltak. A telep a békeidők utolsó nagy fővárosi beruházása volt.

A gyár 1984-ben, a földgázra való átállással vesztette el funkcióját. A hatalmas telep kisebbik részét a kilencvenes évek végén eladták - ma egy számítástechnikai világcég és egy honi kft. működik itt -, az építészeti szempontból értékesebb terület azonban megmaradt a fővárosnak; több egységét a Fővárosi Gázművek Rt. használja, amelynek 2007-re kell kivonulnia az ingatlanról. A költözést 1997-ben kezdték meg, már csak az észak-pesti szolgáltatási, központi szállítási és gázmérő-hitelesítő osztályuk működik Óbudán.
Ipari vizet tároló, fém tartályt körülölelő, a gyártelep egészét vízzel ellátó kecses víztorony, és három, a nyers gázból lepárlott különböző bűzös, kátrányos folyadéktartályokat védelmező bástyaszerű torony. Egységes, igényes, kigondolt, kimunkált kő és tégla architektúra, jelentéktelennek tűnő, de mégis ékszerként csillogó, mázas berakásokkal. Díszelegnek kerek 100 esztendeje és felújításuk után is.2013,IX,hó Elkezdődött,,,