üres

Reggel, mikor a Nap felkel,
az őszi szélben, egy fa levél táncra kel.

És majd ha jön, az utolsó nappali óra,
és ő vígan dalolva, ezt mondja:
Még korán van, nem térek nyugovóra
Mert még várok, egy utolsó szóra !

Az este el jött megint,
fekete ruhát öltött, ahogy illik rendszerint.
Egy madár is táncol, az őszi széllel, s a fa levélnek odaint.
A fa levélnek, ez Nagyon Tetszik oda Kint.

Most már ketten táncolnak,
hogy ki táncol ma este még? , kik kotkodácsolnak.
Na de még folytathatnám,
De e utolsó sorban, azt a szót írnám .

. . . Jó éjt ! . . .