Ahogy a képeidet elnéztem, nagyon sok szépséget találtál már a madarakon kívül is. Mindenkinek van egy járható útja. Ma reggel napsütés fogadott. Egy óra múlva beborult. Ha elindultam volna - nagy nehezen - valahová, ott ér a csalódás. Meg a fölöslegesen elviselt fájdalom a csípőforgómban. A mozgásunk mindig korlátozott. A szenvedélyeinket is ahhoz kell igazítani, amire képesek vagyunk. Én is irigylem a szenvedélyekkel telt embereket, lehet, hogy úgy jobb élni. A madár-téma, a tél elmúltával véget fog érni a többségünk számára. Elbújhatnak a lombok között, s a rovarvilág jobb élelmet ad nekik, mint a mi vacak etetőink.

Tudod ilyenkor vagyok sárga az irigységtől. Nem a technika miatt, hanem mert valószínűleg nincs elég türelmem ahhoz, hogy kivárjam, míg a madarak megszoknak. Van egy ismerősöm, egykor gimnáziumi osztálytársam volt, napokat képes rászánni arra, hogy egy adott madarat fefotózzon. A csuda se tudja hányszáz kilométert tekert már a környéken, hogy újabb és újabb madarakat találjon. Én nem erre "rendezkedtem be", ezért csak nagy ritkán tudok egy-egy madarat lencsevégre kapni. És csak örülni tudok, ha az olyan minőségű felvétel lesz, hogy másoknak is megmutathassam.

Ha megnézed mepisz madárfotóit, rá lehet jönni, hogy nagyon is módszeresen eteti, itatja a madarait, valószínűleg kertes házban lakik, s ki is tudott építeni nagyon jó leshelyeket. De ő teljesen erre állt rá, s rengeteget olvashat is utána, mert szinte minden madarat ismer, amely itt előfordul. Az ő fotóin nem látni etetőt! Akkor kapja el a madarakat, amikor közelítenek, s még egy faágon ülnek. És - sajnos - technikai adatokat sem látni a képeiről, de gyanítok egy legalább 500-as telét, nagyon nagy fotós gyakorlatot, s egy jó gépvázat. Specialista csak így lehetne az ember. De én sem akarok madárspecialista lenni. Ahhoz már késő... - Köszönöm a gondolataidat!

Általában mozgás közben fényképezek, a madarakhoz viszont türelemre lenne szükség, sőt akár lest kellene építeni, hogy ott kuksolva kivárja az ember, hogy a közelbe merészkedjenek. No ezért nincsenek jó madárfotóim ...

Kedves franczk, mindig tanul az ember. Igazából nem sokat foglalkoztam a madarakkal, s a tapasztalatokat is, ismereteket is mostanában gyűjtöm. Köszönöm a kommentet!

Amíg nekünk is volt madáretetőnk, addig a tengelic volt a legkevésbé szimpatikus vendégünk. Folyton cirkuszolt, és elkergette a cinkéket. Illetve mindez többes számban, mert mindig sokan jöttek egyszerre.

Naná! És a zöldike, ahogy jeleztem is, helyben szotyolázik. A többi kis naív (cinke, tengelic stb.) egy-egy szemet fölkap és elszáll vele máshova. 8-)

Mert zöldike ül az etetőn:)