Úgy legyen! :-)))

"akasszuk csak a masinánkat a nyakunkba és rójuk tovább a köreinket" - Kedves Bányászlány! Nagyon vígasztaló, nagyon szép gondolatokat írtál. Köszönöm! A kiragadott mondatban van a lényeg. Csináljuk a dolgunkat, amit magunk elé tűztünk. Aki keres, úgyis megtalál. 8-)) ♥♥♥

...nagyon szépen írtál, szépen és igazul,szinte belé borzong az ember lánya.....

...olyan jó lenne most bíztató, vígaszt adó szavakat ide citálni eléd, hiszen azokkal magamat is buzdítanám, nyugtatnám, egy tanácsom azonban létezik számunkra, nem kell még az évekkel foglalkozni, hiszan még csak most lépkedünk szép lassan az öregedés rögös útjára...a többi a tőlünk független bizonytalan, kiszámíthatatlan jövő ellen meg sajnos nehezen tudunk szembe szegűlni, feszűlni, e helyett akasszuk csak a masinánkat a nyakunkba és rójuk tovább a köreinket, kisebbeket, nagyobbakat és élvezzük ezenmód is ezt a mi szép kis világunkat....

Egy laza egérmozdulattal többhavi képemet töröltem ki, mert nem voltam elég óvatos. Mindenről, azonnal, több mentés is kell. Ha sietsz, rajtavesztesz. Nem szabad sietni, a 68. évemben különösen nem.

Ma viszont minden igencsak gyors, s mindenki siet. Mindennel siet. Az evéssel, a szerelemmel is. Marha világ ez, nem vagyok hajlandó fölvenni a tempóját. Tudom, hogy nem a világ fog hozzám alkalmazkodni,

de jóleső ez a kis "különállás". Én megvártam mindenkit a pénztárnál, aki előttem volt. Most várjon mindenki türelemmel, aki mögöttem van, mert most én fizetek, s figyelnem kell. Mert veszíthetek rajta.

Beléestem én is a kütyük bűvöletébe. De e-book-ot még nem vettem, mert szeretem a könyvnek megadni azt, ami a könyvnek jár: a nyugalmat, a csöndet, a figyelmet. Szeretem a könyv enyves szagát.

Okostelefon sem kell, mert lépten-nyomon fizetnem kell a használatáért, a tényleges használat érdemein fölül. Megtehetem, nyugdíjas vagyok és öreg.

Nem irigylem a ma ifjúságát. Az életerőt, az életkilátásokat kicsit igen. De a kor-teremtette káoszt, nyomort, jövőtlenséget, bizonytalanságot, biztonság-hiányt s ki tudja még mit nem, szóval az új nyomorúságot

nem irigylem, holott magam is e körülmények között élek. Még egy kicsit, talán...

;))

Látjátok Oldfire fotográfiája mennyi érzést és gondolatot csalogatott elő mindannyiunkból, már ez is megérte úgy gondolom.

Variotec, minden mondatoddal egyetértek, hozzáfűzve, hogy a fiatalságnak, - a mait is beleértve -, mindig is nagy híve és rajongója voltam és maradtam is. Bármikor elmennék, még ma is egy jó Guns N' Roses koncertre a Népstadionba, hogy ott aztán jól bőrig ázva kitomboljam magam, mint akkor 44 évesen a fiammal....és igenis elhiszem hogy rendes, tisztességes emberré válhatnak, de mennyire....amit egyedül nem tudok elhinni, mert még nem értem meg rá (talán), hogy megöregedtünk Variotec. :-)))

...mindezektől függetlenül Gulicse szavai szívemből szóltak. :-))

Varitecnek (?): nekem is ez a reményem, csak annyi a különbség, h. manapság a gyerekek (hála a tömegkommunikáció valóban tömegessé válásának) és mások is, leélhetik úgy az életüket, h. nem is találkoznak egy másik, általuk nem választott kultúrával/stílussal. A néhai 3 T, ami az elérhető tévéműsorokban is jelentkezett, volt sok minden. Most meg rááll egy csatornára...De ettől még rendes emberekké válnak, bízom benne.

Bányászlány, elteszik egy folderba és még sárgulni sem fog...!

Egyébkén egyetértek veled mert nagyjából egy korosztály vagyunk, de hidd el ennek is lesz egyszer patinája ha majd ők lesznek 50 felett!:))

Emlékszem, az apám azt mondta hajdanán, rám gyújtja a hosszú hajam míg alszom. Nem tette. Rendes ember lett belőlem.

Rock zenét hallgattunk - ki nem állták az akkori Ötven felettiek. Mi mit értünk a technóból?... Semmit!!!

Ettől még ők rendes emberek lesznek, csak mi nem akarjuk elhinni, mert most mi lettünk az öregek!:))

Üdv.!;))

Engem elsősorban a fények és a cselekvő nyugalom ragadott meg, s az hozta ki belőlem a "vadászösztönömet".

Köszönöm!

Jól komponált, harmonikus kép. El is lehet rajta gondolkodni...

Akkor egyetértünk, ebben is, kedves Bányászlány! ♥

Si, capito! A gondolataimat is csupán a jó kis képed csalta elő belőlem, eszembe sem jutott kedves Oldfire semmiféle reklám. :-)))

Hol lesznek a mi képeink - mondjuk - 50 év múlva? Én 50 éve kaptam meg Kulin György: A távcső világa c. könyvét. Azóta megvehettem azt a kiadását is, amelynek idején 3 éves voltam csupán.

Kedves Bányászlány! Mélyen egyetértek veled, de ez a kép nem az e-book reklámja. Jelenség, amelyet igyekeztem megragadni. Nem azt akartam vele mondani, hogy ezután mindenki ezt és így olvassa. Capisci?

...csak, hogy ez már nem ugyanaz, nincs meg a varázsa...kézbe venni, fellapozni, érezni a friss nyomda, vagy már kissé ódon, dohos illatát, egy könyvvel az ember sajátságos kapcsolatba kerül ( még, ha rövid időre is), elmerülten olvasod és néha vissza- vissza térhetsz egy bizonyos oldalhoz, hajthatsz rá szamárfület is akár... és sorolhatnám még az érveimet, ami a nyomtatott irodalom mellett teszi le a voksát......

Ez számomra ugyanazt jelenti, mint szerelmes (vagy bármi más) levelet kapni Email -ben, vagy pedig borítékban, kézzel megírva, címezve, postaládába dobva, mint vagy akár csak egy üzenet cetlin többért hajtogatva az ajtó nyílásába dugva...látod ezeket még ma is elő vehetem, ha kedvem úgy tartja...de mi lesz a napjainkban küldött szerelmes szavakkal?! :-)))