Köszönöm Hermi, Erzsike; frangipani!

Szuper párosítás a vers és a fotó.

Remek fotódról azonnal ez a vers jutott eszembe.

A vershez illő, kiváló illusztrációt alkottál!

József Attila: MAMA



MAMA



Már egy hete csak a mamára

gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.



Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra.

Engem vigyen föl a padlásra.



Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.



Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő -

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.



1934. okt.