_
József Attila: Mama
  • 2020. máj. 03.
  • 266
  • 11
  • 7
  • beágyazás
    XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítõt old az ég vizében.

1934. október

Hermi   2020. május 04.

Remek fotót komponáltál ehhez a csodálatos vershez, gratulálok!

nevetnijo   2020. május 04.

Köszönöm szépen Hermi! Két éve hagyott itt édesanyánk, ilyenkor nehezebb. De arra a sok szép évekre gondolok amit együtt tölthettünk. Szerencsére jó sokat, 92 évet élt meg édesanyám.

Hermi   2020. május 04.

Szomorú emlék ez a szép ünnep neked is...:-( Tényleg vigasztaljon az, hogy szép hosszú élete és szerető családja volt!
Anyukámnak pedig május 4-én van a születésnapja, sajnos már ő sincs köztünk 26 éve;-(

Somogyi Erzsébet   2020. május 16.

nevetnijo, valóban csodálatos fotót választottál a vershez.
Az én Édesanyám 91 és fél évet élt, sajnos az utolsó években súlyos betegen.
S Ő is május 4-én született, mint Hermi anyukája.

nevetnijo   2020. május 17.

Köszönöm Erzsébet! Édesanyám 92 évet élt. Két évvel ezelőtt halt meg nyáron, szeptemberben töltötte volna a 93-at.

Somogyi Erzsébet   2020. május 17.

nevetnijo, egészségesen hosszú ideig élni jó.
Egy barátnőm anyukája 102 lesz, csodálatos jó egészségnek örvend.

Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban