Hányatott sorsa benne van a versben, árvaság, lelencisége, kevés szeretetet kapott... Lehetne még folytatni, nagyon szeretem ezt a verset.

Mennyi magányosság és mennyi szeretetéhség van ebben a pár sorban!

József Attila: Kopogtatás nélkül



Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg.

Szalmazsákomra fektetlek,

porral sóhajt a zizegő szalma.



A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.



Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,

amikor akad más is.

Hanem, akkor hagyj nékem is,

én is örökké éhes vagyok.



Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.