Örülök, hogy megtaláltad.
Megtaláltam. :)))
Megnézem újra!
A régiségeink albumban a hetedik fotó, ahol mozsarak és habüst is látható.
Nem sikerült a belinkelni. Szerintem "csak" az lehet a bibi, hogy az adminok nem nagyon foglalkoznak, hogy bármit is megjavítsanak. Emlékszem a régiségek albumodra, de amit említesz a régi mérleg, azt nem találtam, most néztem át újra.
Úgy látszik csak a régiségeink albumára tudok hivatkozni.
Lehet, hogy az inda azzal védi magát, hogy nem is engedi belinkelni, amit mutatni szeretnék, nehogy más képe jelenjen meg?
Én pedig köszönöm Erzsike, hogy megnézted. Kicsit nosztalgiáztunk. :))
Való igaz, hogy teljesen más íze volt a sparhelten főzött ételnek.
Akkor szembesültünk vele, mikor megvettük az első gáztűzhelyet.
Én nagyon szerettem fával, szénnel fűteni, persze nem kívánom vissza azt az időt, csak annak a melegét.
Örülök, hogy megmutatod ezeket a régi dolgokat.
Bizony, ez így volt! Gyújtóst én is hasogattam:-D
A sparhelt teljesen más ízeket hozott ki, mint a mai modern tűzhelyek, legalább is szerintem. A begyújtásnak pedig technikája volt/van. Bátyámmal részesültünk benne, igaz nem sparhelt, hanem fafűtéses cserépkályha. Annak a melege fantasztikus érzés volt. Mikor már nagyobban voltunk, mi jártunk le a pincébe, bátyám a vastagabb rönköket hasogatta szét, én meg gyújtóst aprítottam. :) Mert gyújtós nélkül nem lehetett begyújtani! :)))
:-) A mai napig nem tudom, hogyan lehetett a sparhelten olyan finomakat főzni!:-)) Én biztosan begyújtani sem tudnám:)
Hermi, ugyanígy voltam én is mikor beléptem az étterembe! Egyből nagyszüleim jutottak eszembe, mikor nagymamám kézi mérleget használt a piacon. Na és a sparhelt, ahol finomabbnál finomabb ételeket főzött. Sütni a kemencében sütött. :)))
De jó! Gyerekkorom sok-sok képe villanik fel a fotóid láttán!:)