Talán...
Úgy gondolom igen, hiányozni fog nekik.
Bizony, fiatalon nem hittük el, hogy mennyire fontosak lennének az odafigyelő beszélgetések... De a mai fiatalok is ilyenek, mint mi voltunk, ilyen az élet, rohanás van. Nem tudom, hiányozik-e majd nekik idősebb korukban az a válasz, amit a most fel nem tett kérdéseikre adhattunk volna...
Amíg fiatalok voltunk nem gondoltunk erre. (legalábbis én) Meghallgattuk a történeteket, aztán rohantunk tovább. Ahogy korosodik az ember sokszor felvetődik a kérdés, miért is nem kérdeztem meg akkor, mi volt, hogy történt, ki is az a távoli rokon? Talán azért van ez, mert már tudjuk, hogy kevesebb van hátra, mint amit leéltünk, számadást szeretnénk tartani.
Igen... Bennem is maradt sok-sok kérdés, ami akkor, amikor még meg lehetett volna kérdezni, fel sem merült. Most meg már...:-(
Sajnos van, hogy már későn eszmélünk!!!
Én is őrizgetek néhány régi fotót, némelyikről nem is tudom biztosan, hogy ki van rajta, de anyukám hagyatékából van. Olyan jó nézegetni őket, annyi gondolat, kérdés felmerül, csak már nincs kitől megkérdezni...
Szerintem is Hermi, nekem is nagyon tetszenek. Nagyszüleimről van egy ilyen hangulatú fotóm, nagypapa ül a széken, mögötte pedig áll a nagymamám. :)
Olyan különleges, lélekmelengető hangulata van a régi fotóknak!