_
..

..

nevetnijo

Színek

  • 2016. nov. 08.
  • 291
  • 10
  • 9
  • beágyazás
    XXL XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
  • creative-common Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább!
Gyártó: FUJIFILM FinePix S2980
Fókusztáv: 5mm
Rekesz: f/6.4
Zársebesség: 1/80
ISO: 64
Készült: 2016. okt. 29. 16:48
Kevesebb
Több

nevetnijo   2016. november 10.

anna, hogy te mikre nem asszociálsz!!!! :))))) Kíváncsivá tettél anna, utána néztem honnan is ered a Tömő utca elnevezés. :))))
"A nagyváradi (ma: Oradea – Románia) Schopper család őse Károly, vaskereskedő, nagy szántóterületeket vásárolt a Józsefvárosban, amiket a XIX. század elején felosztottak. Az utca lakosai 1817-ben a Schopper Gasse nevet adták az utcának Schopper János György után. A schoppen dél-német nyelvterületen használt szó, jelentése ’töm’, ’megtöm’, így a Schopper név szó szerinti fordítása ’tömő’. Schopper János György fia, Schopper Jenő Ágoston (1814 – 1882) Tömöryre magyarosította a nevét; 1850-ben (más források szerint 1873-ban vagy 1874-ben) pedig a Schopper Gasse neve Tömő utca lett. A névadó Schopper János György (1780 – 1837) Pest városi tanácsának tagja volt."

anna schwelung   2016. november 10.

:-))) Köszi!
Jól megnézted, megmutattad!
Mivel a pályaudvaron dolgoztam évtizedekig, hazafelé menet láttam én a mesterség szolgálólányait.

nevetnijo   2016. november 10.

anna, még én is láttam őket, Dobozi utcában laktam 1983-ig!

anna schwelung   2016. november 10.

Atyavilág! Akkor engem is láthattál arra kóricálni. Kolléganőm a Lujza utcában lakott, sokszor voltunk ott a munkatársakkal bulizni.
Viszont a ZIL pótkocsis "teherautóimat" minden bizonnyal láthattad.
Én voltam a kirendeltségvezető és sokszor kimentem kora délután a piacra, melynek közelében lógtak a sofőrök, hogy ne kelljen du. még egy fuvarra kimenniük. De sokszor befürödtek vele :-))

nevetnijo   2016. november 10.

Elképzelhető, hogy láttalak, de olyan régen volt, hogy ki emlékszik már rá! :))))) ZIL autókra csak nagyon halványan emlékszem, inkább a piac hangulata maradt meg bennem. A sok parasztárus, friss áruval érkeztek mindig. Akkor még élő csirkét lehetett kapni. A vérét nagyon szerettük, tojással sütöttük meg, reggelire isteni lakoma volt. Emlékszem egyszer az erkélyre kötöttük ki a csirkét, hogy majd másnap levágjuk, ill. édesanyám, mert én soha nem tudtam. A csirke valahogy kiszabadult és "öngyilkos" lett, lerepült a harmadik emeleti erkélyről. Rohantunk le, semmi baja nem lett, túlélte, azonban a másnapi nyakazást már nem. :((( :))))

Indafotó
Kedvencnek jelölték
Gyűjteményekben
Albumokban