Zsazsa, köszönöm :) igyekszem, igyekszem, csak hát az idő... :)))

Szép a fotó és a vers is! Várom a folytatást.....

irenne, Chromcsi, nagyon kedvesek vagytok :) igyekszem idő szakítani rá :)))

Egyetértek Irenkével, várjuk a folytatást...:)

Helyes, csak gyere vissza Kelenföldre és folytasd a fotós felfedezést és mutasd meg nekünk szuper jó képeidet! :))

irenne, köszönöm :) Általában így szokott lenni, saját környezetünket nem mindig fotós szemmel nézzük :))) Kelenföldnek most csak egy icipici szegletét jártam be. Ha időm engedi majd visszalátogatok még ide :)))

Igen, igen, szép a kép a verssel együtt! :))

Irigykedve néztem végig kelenföldi fotóidat! Fotós szemmel még nem jártam körbe ezt a környéket, ahol anno két és fél évig éltem! :((

Remek felvételeket készítettél, gratulálok! :)))

Örülök, hogy Neked is tetszik :)))

Nagyon szép ez a kép a verssel együtt!

A szobron látható Mágia című verseskötetből:



A lámpagyújtó énekel

"Egy szűk, kicsiny botban viszem

a szent tüzet felétek,

én örök újra bújtó,

és kormos lámpagyújtó.

Fölgyújtom a vak éjet.

A rézkupaknak öblén

halkan szitál a tört fény,

ha jő az alkonyat,

s alélt kanócok, álmos utcalámpák

szomjúhozzák piros tűzcsókomat."