DSC 0686

Szép lett a lágyítás 1.8-as nyílással, meg a színek is érdekesek így együtt :-)

Érdekes, ahogy az én 50-es objektívem is lágyít f/2 környékén: lehet játszani a rajzolással, nem lesznek tűélesek a képek.

Canon 50-esem van: 5.6-tól igazán éles, de tágabb nyílásnál már erősen lágyít - én meg a Nikon-rendszert nem ismerem :-) Az egyszerűbb amatőr objektívekre általában jellemző ez a jelenség, úgy tudom, és nem is feltétlenül rossz tulajdonság. Nem életlenség, hanem kicsit elmossa a kontúrokat, ami ellenfénynél igazán látványos - ezért nem kell venni lágyító előtétlencsét sem líraibb effektért, ami már a kép készítésének pillanatában kész, utólagos szerkesztés nélkül. Ritkán alkalmazom, de más sikerült képén jó látni, sok témához lehet tudatosan használni, akár portréhoz.

Hát, bizonnyal lehet, hogy ügyesebb kezekben szebb eredményt ki lehet hozni 5.6-on túl is az EF 50-ből, de én még örültem is annak, hogy kevésbé lettek élesek a képek - nem akarok rosszat írni erről az objektívről, mert megbarátkoztam vele, és az én szintemen tökéletes választás volt :-) Inkább a konstrukcióról, a kezeléséről van valóban rossz véleményem, de tudom, hogy az áráért ennyi jár: műanyag (amire különösen vigyázni kell) és vacak kézi élességállítás (AF-et nem is próbáltam még). Vannak még keleti M42-eseim is (3 db normál látószög + 1 db kistele 24×36 mm filmméretre), úgyhogy még inkább nem akarok panaszkodni :P De egyszer, ha majd jobban gyakoroltam a fotózást, és úgy érzem, szabad arra a szintre lépnem, egy régi M42-es, fényerős, klasszikus 85mm-es portréobjektívet szeretnék majd beszerezni.

Köszönöm, neked is minden jót! :-)