Holdhalo

–7 C fölötti hőmérsékleten általában vízcseppek, túlhűlt vízcseppek alkotják a felhőket. Még –7 és –20 C között is túlsúlyban vannak a túlhűlt vízcseppek. A szilárd fázis (jég) uralkodóvá válása a –20 C alatti hőmérsékleteken történik. Végül, -39 C alatt már csak szilárd fázis figyelhető meg! Eltérő fizikai viszonyok közepette más-más alakú jégkristályok jönnek létre. Lehetnek szabályos prizma alakúak, hatlapú sokszögek, hexagonális csillagok, lemezek, tűk. Különféle magasságokban az adott hőmérsékleti viszonyoknak megfelelő típusok alakulnak ki. Ha ezek nyugalmi állapotban maradnak, nem keverednek s a kialakulási helyükön maradnak, akkor tartós optikai jelenséget hozhatnak létre. A fényjelenség létrejöttéhez a hatszögletű módosulatnak egyensúlyi helyzetében kb. párhuzamosan kell lebegnie a földfelszínnel. Az alkalmas elhelyezkedésűeknek elég sokan kell lenniük ahhoz, hogy észlelhető erősségű fényt juttassanak irányukból az észlelőhöz. Eközben legalább két felületen lezajló fénytörés hatása az, amit látunk. A legerősebb intenzitású jelenség a fényforrás irányával 22 fokos szöget bezáró jégkristályokkal látható. A halo legjellegzetesebb összetevő része a 22 fokos halo gyűrű. Ennek külső íve kék, a belső a vöröses, néha csak egy-egy része látható, az is csak percekig, a teljes 360 fokos ív tartós, 15-20 perces fennmaradása igen ritka, hazánkban évente 2-3 alkalommal figyelhető meg. A hold halo még ritkább jelenség.