flamenco

Nem kedvencelem! Az 1983-as ünnepélyes átadást követő eszem-iszom majdnem meghiúsult egy felelőtlen munkatársam miatt. A szállítómunkás (talán valamelyik kocsmában) elveszített egy Ferunion címre szóló vasúti fuvarlevelet és a mi közúti fuvarokmányunkat, ezáltal meghiúsult a kifuvarozás. A vasúti papírok pótlása igen hosszú, bürokratikus folyamat volt, csordogált a maga medrében, de nem történt semmi.
Több nappal később reklamált a címzett, hogy holnap nyílik a szálló és igen várják már a német evőeszköz készleteket. De nem tudtuk, hogy a 3 db. több ezer négyzetméteres raktárban milyen dobozokat keressünk. Tűt a szénakazalban. Végre megkaptuk a németektől, hogy kis medvék vannak a ragasztószalagon (a gyártó védjegye)és hárman órákon át kerestük a 10 db. macis dobozt. Estére megleltük, de okmánya nem volt. Éjszaka nem sok alvás volt, aztán másnap reggel 6-kor egyéb áruk felrakása közben az asszisztálásommal egyszerűen kiloptuk a vasút raktárából a dobozokat . Drága jó szocializmus! Nem volt lépten-nyomon 10 biztonsági őr :-) Fél hétkor már a szállodában volt az áru!!
Aztán hetekkel később, a fuvarlevél másolatok birtokában már csak önkiszolgáló módon (volt rá lehetőségem) lebélyegeztem, kiadási bélyegzőt nyomtam a papírra és egy óvatlan pillanatban becsempésztem az írnok lány papírjai közé, mint az aznap kiadott árut, könyvelje le a többivel együtt. "éljen a Máv - Volán dolgozók megbonthatatlan barátsága!"

Félreérthető voltam. Az az éjszaka a "morfindérozásról" szólt, hogyan kellene kilopni a már meglelt árut, melyet estére leltünk meg.