DSC 0207

Gróf Gottfried von Arnsberg

Minden vagyonát, birtokait az egyházra hagyta, lemondott grófi címéről. Rokonai,barátai rongálták a sírját, ezért rajta a rács

"1121 késô ôszén, kilenc hónappal a münsteri dóm leégése után
találkozott Szent Norberttel, aki vándorprédikátorként Krisztus
szegénységét követô, apostoli életre vállalkozó férfiakat és nôket
keresett a Laon melletti Prémontré közössége számára. Gottfried
hallotta kölni prédikációját, s csakhamar az új rendnek ajándékozta
egész kiterjedt földbirtokát; ott létesült az elsô három német
premontrei kolostor: Cappenbergben, Varlarban és Ilbenstadtban, s
késôbb még egy nôi alapítás a Wesel melletti Averndorpban. Wormsban
azon a napon, melyen megkötötték a konkordátumot, Norbert
közbenjárására Gottfried császári menlevelet kapott a cappenbergi
kolostor számára, amelyet Münster püspöke röviddel azelôtt szentelt
fel. Norbert maga is odament elsô prépostként, és csak most vette fel
rendjébe Gottfriedet és testvérét, Ottót, aki késôbb ottani prépost
lett.
Gottfried szokatlan elhatározása hallatlan nagy feltűnést keltett
kortársai körében, de nem mindenütt csodálatot és tiszteletet.

Némelyek
eszeveszettnek tartották, amiért alázatosan a hatalomtól megfosztva
akart élni, nem akarta többé grófnak és úrnak hívatni magát, hanem csak
,,Krisztus szegényének''. Mások gúnyolták és gyalázták; Arnsbergi
Frigyes valósággal tombolt haragjában, mert veje lánya hozományát is ki
akarta vonni mindenféle hatalomgyarapodás alól, és nem akart az ô
örökségébe lépni. Elmondta Norbertet csalónak, árulónak, Gottfried
megrontójának, akasztással fenyegette, és csapattal vonult Cappenberg
ellen, amikor Norbert is ott volt. Tehetetlenül és megszégyenülten
kellett azonban visszavonulnia, mert a fenyegetettek egyáltalában nem
kívántak védekezni, hanem meggyóntatták egymást, és a halálra készülve
imádkoztak. Az Arnsbergi gúny tárgya lett a birodalom fejedelmei
szemében, akik kevésbé voltak vakok a ,,keresztény alázatosság e
ragyogó példájával'' szemben, s akik saját elônyüket keresték, mint pl.
a staufi herceg, Sváb Frigyes, aki megvette cappenbergi rokonaitól sváb
váraikat, és értékes ereklyéken kívül olyan vételárat adott értük,
amellyel ki tudták fizetni Prémontré új rendje pápai megerôsítésének
költségeit

Hmm.. Érdekes a története, ezt is megtudtam, köszönöm neked, ennyire nem mélyedtem volna magamtól bele!