_
Szarvas és vidéke JPG

Szarvas és vidéke JPG

laudaybéla

  • 2012. nov. 23.
  • 100
  • 0
  • 1
  • beágyazás
    L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.

Szeged, 1934 szeptember

laudaybéla   2012. november 23.

Gyászol a Szarvasi Kamarazenekar
és a város zenét
kedvelő közönsége. Váratlanul
itt hagyott bennünket
Lauday Béla, Szarvas közismert
zenész egyénisége, a zenekar
csellistája.
A kiváló muzsikus, a maga szerénységével,
ugyanakkor rendkívüli
zenei felkészültségével, muzikalitásával
évtizedeken át sok örömet,
szépséget közvetített az Őt hallgatóknak.
Nemcsak kitűnően művelte
a zenét, de hallgatóként is
rajongott a muzsikáért. Tudta,
hogy ezt a kincset – amit
a zene élvezete jelent – másoknak
is osztogatnia kell. Nagy
odaadással, lelkesedéssel, önzetlenül
szervezte a város hangversenyt
látogató közönségét, mindig számíthattunk
rá.
Hiányozni fog a koncertpódiumon,
a zenekar közösségének, és hiányozni fog mindannyiunknak,
akik általa részesültünk szebbnél szebb zenei élményben.
Elnémult egy hangszer, de a dallam a miénk maradt.
Adja meg az Isten, hogy az Örök Hazában is szője a végtelen
melódiákat.
Utolsó útjára 2009. október 2-án 11 órakor kísérjük az
orosházi temetőben.